Békesi László a Bokros-csomagról: Horn Gyula végül élére állt annak a programnak, amelyet minden lehetséges eszközzel halogatott

A politikai helyzet

Az 1994 évi választások után az MSZP–SZDSZ-koalíciónak 72 százalékos többsége volt az Országgyűlésben, ami nagy cselekvési és döntési szabadságot jelentett. A mandátumok abszolút többségét, 54 százalékát birtokló MSZP számára elsősorban nem a kétharmados parlamenti többség biztosítása, hanem hitelességének megerősítése miatt volt szüksége a koalíciós partner SZDSZ 18 százalékára. A Horn Gyula vezette MSZP azt remélte, hogy az SZDSZ megszerzi a sajtó és a gazdaság szereplőinek támogatását, pacifikálja a pártállami múlt miatti erős kritikákat. Az SZDSZ abban bízott, hogy a kormányzati pozícióban megerősítheti bázisát, klientúráját.

Mindkét kalkuláció tévesnek bizonyult.

A koalíció – kvázi önkorlátozásként – bevezette az úgynevezett négyötödös szabályt, amelynek értelmében az alkotmányt csak 80 százalékot meghaladó szavazati aránnyal lehetett volna módosítani.

Koalíciós kormányprogram készült, amelynek gazdaságpolitikája három pillérre épült: a makroegyensúlyt javító stabilizációs program, üzleti alapú, nagyrészt tőkeemeléses privatizáció a gazdaság teljesítményének és versenyképességének növelése, a struktúra modernizálása és a transzformációs veszteségek csökkentése érdekében, valamint az államháztartás reform jellegű karcsúsítása, az újraelosztás csökkentése, a végső felhasználás és a jövedelemelvonás arányainak módosítása. (Előbbi a beruházások javára és a közösségi fogyasztás terhére, utóbbi a vállalkozások javára és a lakosság terhére.) Ez volt az úgynevezett Békesi-program, amely a kormányprogram gazdaságpolitikai fejezetének alapját képezte, egyben a koalíció létrejöttének feltétele volt.

A koalíciót az MSZP dominálta, amelynek politikai prioritása az őszi önkormányzati választások megnyerése volt, továbbá egy új típusú „társadalmi-gazdasági megállapodás” létrehozása a szakszervezetekkel. Ez megelőzte a kormányprogram haladéktalan végrehajtását, vagyis a rövid távú politikai taktika győzelmet aratott a stratégiai célok felett.

A gazdasági helyzet 1994 közepén

Súlyos, ikerdeficitként jellemezhető egyensúlyi problémák rajzolódtak ki: a folyó fizetési mérleg 9 százalékos, az államháztartás 8,4 százalékos hiánya, és deficites volt a külkereskedelmi mérleg is.

Erőtlen volt a gazdasági növekedés, alacsony a beruházási ráta, relatíve magas infláció és munkanélküliség, gyenge versenyképesség jellemezte a gazdasági helyzetet.

Súlyosbodtak a finanszírozási problémák.

A gazdasági krízis okai

Az egykori KGST-piacok nagy része elveszett, a jól működő agrárintegráció mezőgazdasági nagyüzemi bázisát politikai indíttatásból szétverte az MDF–FKGP-kormány, ennek része volt a kárpótlási politika is. Ezek miatt az elkerülhetetlennél nagyobb transzformációs veszteségeket szenvedett el a magyar gazdaság. Megszűnt másfél millió munkahely, a munkanélküliség meghaladta a tíz százalékot, a GDP 20 százalékkal csökkent, a szociális szféra terhei megugrottak, amibe például a tömeges korkedvezményes nyugdíjazás is belejátszott.

A gondokat az elhibázott fiskális és monetáris politika tetőzte. Az 1994-es választásokra készülve az Antall-kormány hiányt növelő költségvetési intézkedéseket tett, ezek a következők: béremelések a közületi szektorban, soron kívüli nyugdíjemelés, a lakásépítés állami támogatásának növelése, presztízsrendezvények, például a világkiállítás vállalása.

Az „erős forint, erős gazdaság” szlogen jegyében a forintot az MNB magas jegybanki alapkamattal, drága hitelezéssel mesterségesen felértékelte. Egy év alatt 15 százalékos reálfelértékelődés ment végbe. A mesterségesen növelt hazai vásárlóerő a relatíve olcsó importon keresztül növelte a külkereskedelmi mérleg hiányát, a forint felértékelődése rontotta az export versenyképességét. A lakossági megtakarítások nem érték el a GDP 2 százalékát, így az államháztartás hiányának nagy részét csak külső forrásból lehetett finanszírozni (ezt nevezik ikerdeficitnek).

A Horn-kormány első gazdaságpolitikai lépései

Pótköltségvetés benyújtása az Országgyűlésnek az 1994. évi hiány csökkentésére, a finanszírozási nyomás enyhítésére. A kormány 100 milliárd forintos nettó hiánycsökkentési programot terjesztett a parlament elé, amit az MSZP-frakció végül 30 milliárd forintra redukált, azzal érvelve, hogy az őszi önkormányzati választások előtt, valamint a társadalmi-gazdasági megállapodás előkészítésének időszakában nem hozhatók népszerűtlen intézkedések. Így elmaradt az önkormányzatok beruházási támogatásának csökkentése, a közületi bérek befagyasztása, a lakástámogatások mérséklése, a szociális transzferek átalakítása. Ezek a korrekciók hatástalanná és értelmetlenné tették a pótköltségvetést.

Horn Gyula és Baja Ferenc a győzelem jelét mutatva az országgyűlési választások második fordulója után 1994. május 30-án

AFP

A forint egyszeri 9 százalékos leértékelése. Az eredeti javaslat 15 százalék volt. Horn ellenérve: két számjegyű leértékeléssel nem sokkolható a társadalom.

A világkiállítás rendezésének lemondása, a felesleges kiadások megszüntetése.

Az egységes állami vagyonkezelő ügynökség felállítása, valamint az üzleti alapú privatizációs koncepció kidolgozása.

Elkezdődött ugyanakkor egy átfogó stabilizációs program, az 1995. évi költségvetés és a Nemzetközi Valutaalappal kötendő készenlétihitel-megállapodás (stand-by) előkészítése.