Make America Small(er) Again

A zsugorodás oka az is, hogy Donald Trump az USA irányítását valójában akkor vette át, mikor az ország gazdasági dominanciája szempontjából majdnem a csúcson állt. Az USA súlya a globális GDP-n belül a 2008-09-es gazdasági válságtól nézve folyamatosan nőtt, tavaly emelkedett közel 10 éves csúcsra. Ezzel meghaladta a 26 százalékot, miközben Kína 17 százalék körül áll.

A fenti gazdasági siker a globalizációnak köszönhető, aminek az USA az egyik legnagyobb nyertese. Nem mellesleg a fizetési mérleg hiányának köszönhetően „dollárt exportál”, ezáltal biztosítja, hogy a dollár legyen a világ domináns tartalék devizája. Az az ország, amelyik a tartalékdevizát adja, megengedheti magának azt a luxust, hogy többet fogyaszt annál, mint amennyit megtermel.

Trump viszont pont az USA kereskedelmi hiányát támadja, szerinte kereskedelmi partnerei lehúzzák az USA-t azzal, hogy neki termékeket értékesítenek. Ez a merkantilista logika arra épül, hogy ha kereskedelmimérleg-hiányod van, akkor kiáramlik tőled az arany, és elszegényedsz.

Ez a gondolat talán megállta volna a helyét az aranystandard időszakában, de ma már elavult, a világ finoman szólva meghaladta ezt a logikát.

A tények makacs dolgok. Az Egyesült Államok az 1980-as évek óta fizetésimérleg-hiánnyal rendelkezik, és nehéz lenne azt mondani, hogy az elmúlt 40 év nem egyértelműen az USA katonai gazdasági dominanciájáról szólt. A Trump-adminisztrációt ugyanakkor ez zavarja. Meglátásom szerint egy tanulási görbének az elején vagyunk, időbe telik, míg leesik nekik, hogy a vámok és a tetteik mennyire ártalmasak az USA dominanciájának, és nem mellesleg az gazdaságának.

Egyfelől a vámok, ha egyáltalán kivetik őket, egyértelműen az USA fogyasztóit fogják megadóztatni. Ennek negatív hatása a gazdasági növekedésre egyértelmű. De ha nem vetik ki, akkor is ártalmas, a gazdasági szereplők bizonytalanságban tartása ugyanis elhalasztott beruházásokhoz vezethet.

Sajnos sokszor látom, hogy autokratikusan gondolkodó gazdaságirányitók alábecsülik a döntéseiknek és beavatkozásainak a várakozásokra és döntésekre gyakorolt hatását. Híres analógia, hogy Kína gazdasági növekedését sokak szerint nagyban lökte be Teng Hsziao-ping 1992-es dél-kínai körútja, amelynek lényege valójában az volt, hogy megerősítse a gazdasági nyitás és reformok tényét, nem mellesleg világossá tegye, hogy a párt hagyja a magánszektor fejlődését. Ezért is volt óriási szimbolikája annak, hogy néhány hete Hszi Csin-ping kínai elnök Jack Mával, az Alibaba alapítójával mutatkozott, akit nem mellesleg csúnyán meghurcoltak néhány éve, ami negatívan hatott a magánszektor fejlődésére.

A Trump-adminisztráció kiszámíthatatlansága, beavatkozás-pártisága visszaüthet a magánberuházásokra és így a gazdasági növekedésre. Nem mellesleg az USA-ban a fizetési mérleg hiánya lényegében csak recessziós időszakban zsugorodott, amely nem sok jót vetít előre, ha a vámok bevezetését komolyan gondolják.

A megbízhatatlan partner

Ha ez nem lenne elég, akkor említsük meg, hogy a legszorosabb szövetségeseket vámokkal és a védelmi ernyő megszüntetésével fenyegetni nem olyan dolog, amely Amerika dominanciáját erősíti. A vámok hatására Kína a belső gazdaságát kezdi stimulálni, kevésbé fog függeni az USA-tól. A nemrég érkezett németországi hírek pedig ennél is sokkal többet jelentenek. Németország újra fegyverkezik, mert nem bízhat többé az USA védőernyőjében. Ugyanezt teszi egész Európa. Kevésbé szeretnének az Egyesült Államoktól függeni. Európa, azon belül a németek nemcsak a hadseregükre, hanem a gazdaságukra is többet költenek majd, és Európa integrációja néhány kivétellel gazdaságilag és katonailag is mélyülni fog.

És mielőtt még siránkoznánk a NATO sorsa felett, érdemes Lord Ismay-nek, a szervezet első titkárának szavait meghallgatni: „The purpose of the Alliance was to keep the Americans in Europe, the Russians out, and the Germans down”.

Magyarul a NATO célja az USA benntartása, az oroszok kihagyása és a németek földön tartása. Azzal, hogy Trump lényegében kihátrál Európa védelme mögül, a németek „lenn tartásának” vége, így idővel az USA európai katonai dominanciájának is. Mi látszik már most ebből? Például az, hogy az európai fegyvergyártó részvények szárnyalnak, miközben több európai fővárosban elgondolkodnak, azon, hogy vajon a következő generációs méregdrága vadászgépeket szabad-e az USA-ból megrendelni, ha ennyire megbízhatatlan partner.

Az Egyesült Államok ezen keveset nyer, ellenben sokat veszít, az EU Németországgal az élén katonailag és gazdaságilag is megerősödik. Amerika ettől nem nagyobb, hanem relatíve kisebb lesz.

Mekkora a fentiek jelentősége a befektetéseink szempontjából?

Hatalmas, hiszen Trump megválasztásával mindenki azt gondolta, hogy amerikai részvényekbe kell fektetni, a gazdaságpolitikája majd kedvez az USA gazdaságának és vállalatainak. Nos, a valóság mindennek pont az ellenkezője. Jelenleg egyre több szó esik arról, hogy ha az elnök folytatja ámokfutását, abból előbb-utóbb recesszió lesz az Egyesült Államokban.

Ennek megfelelően az amerikai részvények egyre gyatrábban teljesítenek. Eközben a lesajnált európai részvényindexek, élükön a német DAX indexszel minden nap új csúcsra menetelnek. Az európai fegyvergyártók részvényárfolyamainak teljesítménye már messze körözi az agyonajnározott amerikai technológiai részvények teljesítményét.

A tőkepiacok előre árazó mechanizmusok. Most épp azt jelzik előre, hogy Trump döntéseinek következményei Amerikát épphogy kisebbé, relatív értelemben szegényebbé tehetik – például az öreg kontinenssel szemben.

Gyurcsik Attila az Accorde Alapezelő vezérigazgatója, portfóliómenedzser

Nyitókép: Karneváli kocsi, amelyen Donald Trump amerikai elnök pórázon tartja a Szabadság-szobrot és az Igazságszolgáltatás szobrát. Köln, 2025. február 25. Fotó: Ina Fassbender / AFP.