„Engem az foglalkoztat, hogy hogyan lehetséges az, hogy már mindent és annak az ellenkezőjét is állították Orbánról és a jobboldalról. […] Mindent tudhatnak Orbánról, és mégis változatlanul áll a tabella” – mondta G. Fodor Gábor a Partizánnak 2023-ban. Ezzel a megfigyeléssel a rendszer ideológusa tulajdonképpen a politikai hűség és a tömegérzelmek következményére utalt: a Teflon-személyiségre.
Három kikerülhetetlen tényező van: a hit, a lojalitás és az érzelmi azonosulás, ezek tartják stabilan a „rendszert” akkor is, ha a tények önellentmondásokkal terheltek.
Most viszont a kormányközeli véleményvezérek azok, akik nem értik, miért nem fog semmi Magyar Péteren. Pedig volt már minden: Poloska / Pszicho / Brüsszel / Ukrán Peti, Weber-csicska, hülyegyerek, kicsi, bohóc, nárcisztikus pszichopata, elmebeteg, feminin, Vargáné, selyemmajom, NER-kitartott, futballistafeleség – a sor hosszan folytatható.
A karaktergyilkosság az évtizedek alatt felhalmozott tudásra és a végtelen erőforrásra alapozott: a kormánypárti média és politikusai mentális zavart, nőkkel szembeni agressziót, árulást és hataloméhséget vetítettek rá, miközben „szakértők” (például Hal Melinda, klinikai szakpszichológus) a diagnózis látszatával támasztották alá az ellenségképet. Sőt, a lejárató hadjárathoz az ellenzéki oldalon is akadtak partnerek.
