Komolyan mondom, beszarok

Köszöntöm a kedves tévénézőket, ez itt a hírlevél, az elvitelrés típusú, már poloska után, de még az első ellenzéki vezető bebörtönzése előtt. A nemzetközi helyzet fokozódását kár is lenne vitatni, ez egy folyamatosan fokozódó, monoton növekvő nemzetközi helyzet, idestova legalább három éve biztosan. Szorítsák össze a farpofájukat, mert csak fokozódni fog, annak ellenére is, hogy tisztában vagyok az ilyesmi ismételgetésének kockázatával, hogy tudniillik ha mindig figyelmeztetve vannak, akkor unalomba fullad az aggodalom, még akkor is, ha helyes. 

Sorra váltanak körülöttünk ezek a kompetetív ótokráciák nem is olyan kompetetívba, az end-to-end encrypted illiberális csetcsoportban mennek körbe a gratulációk, praktikákat cserélnek, itt egy kurva nagy narancssárga fecske mindjárt telet csinál. Mindennek a kitárgyalására is sort kerítünk a szokásosnál –mindenféle okokból, amivel most nem is terhelnem a t. o.-t –, talán valamivel rövidebb hírlevelünkben. Lakcím: babel@hvg.hu

Top secret!

Ennél biztosan nem lesz jobb, szóval azzal kezdünk, hogy a Trump-kormányzat legfontosabb, de tényleg top-top-top figurái berakták az Atlantic magazin főszerkesztőjét egy Signal-csoportba (ez egy titkosított üzenetküldő app), ahol a jemeni hutik elleni amerikai támadásról egyeztettek és osztottak meg nagyon titkos információkat. 

A már címében is remek, The Trump Administration Accidentally Texted Me Its War Plans című írás első bekezdései arról szólnak, hogy a főszerkesztő próbál rájönni, mi történik vele, mert azt, hogy tényleg berakták egy csetcsoportba, egy csetcsoportba, ahol egy titkos légicsapásról egyeztet az amerikai külügy-, és védelmi miniszter és az alelnök még 15 másik fontos tisztségviselővel együtt, érthető okokból nem akarta elhinni. Napokig.

After receiving the Waltz text related to the “Houthi PC small group,” I consulted a number of colleagues. We discussed the possibility that these texts were part of a disinformation campaign, initiated by either a foreign intelligence service or, more likely, a media-gadfly organization, the sort of group that attempts to place journalists in embarrassing positions, and sometimes succeeds. I had very strong doubts that this text group was real, because I could not believe that the national-security leadership of the United States would communicate on Signal about imminent war plans. I also could not believe that the national security adviser to the president would be so reckless as to include the editor in chief of The Atlantic in such discussions with senior U.S. officials, up to and including the vice president.

Aztán ahogy Európáról beszélnek, hogy J. D. Vance a színfalak mögött hogy fúrja a transzatlanti viszonyt, ahogy helyeselnek neki, az emojik, az emojik bazdmeg, és persze maga a tény, hogy Signalon beszélik meg a titkos légitámadás részleteit. Közben maga az Atlantic cikk tárgyszerű és visszafogott, és az újságíró ki is lép a csoportból, amint rájön, hogy valódi, nehogy ártson az Egyesült Államok nemzetbiztonságának. Utóbbi eshetőségre ugye egyedül ő gondolt. Az előző vagy azelőtti hírlevélben emlegetett Timothy Snyder úgy foglalta ezt össze, hogy:

These guys inherited one of the most functional state apparatus in the history of the world and they are inhabiting it like a crack house.

Hát, igen. És hát el is ismerték, szóval tényleg nem lehet erre mit mondani. Legjobb reklám a Signalnak, amúgy.

Pont a napokban hallgattam ezt a podcastet, amit nem is akartam berakni a hírlevélbe, mert sok lesz az Ezra Klein Show, de volt benne egy érdekes gondolat, miszerint lehet, a demokratáknak nem is kell csinálniuk az ég világon semmit, csak hagyni ennek a sok idiótának, hogy megnyerje nekik a következő választást a lehengerlő inkompetenciájukkal. Ha addig nem tör ki a harmadik csilágháború. 

A cikk:

Para daru

Csilágháborús összefüggésben bemutatjuk a kínai hadsereg babaúj landolási darujait, amit Tajvan elfoglalására képzeltek el. Egészen ijesztően néznek ki ezeken a ködös képeken:

A lényeg, hogy a darus hajók összeköthetők, így nemcsak rengeteg katonát, de nehezebb berendezéseket is partra tudnak dobni. Részlet az Economist ismertetőjéből:

Until recently, Chinese military planners had two options to support an invading force. They could use vehicle ferries to unload troops and tanks at a port. Or they could use “roro” (roll-on, roll-off) ferries to unload amphibious vehicles into the sea. “There was a missing link,” says Tom Shugart, a retired American naval officer. “How are they going to allow these ferries to send non-amphibious vehicles and trucks onto the beach without a port?” A floating causeway, seen on satellite images of Chinese ports in 2021, was one option. But they are cumbersome.

China filed patents for the new barges in 2020, notes Mike Dahm, a former naval intelligence officer. They resemble the “Mulberry harbours” used for the Allied invasion of Normandy in 1944, but are more versatile. They can be joined to make one vast bridge allowing larger vessels to disgorge troops and tanks onto the barges further offshore. “I was stunned when I saw these three things put together,” says Mr Shugart. “I had never guessed that’s what they were going to do.”

Eddig valószínűleg hetet csináltak ezekből az izékből, de az előbb idézett nyugdíjazott tengerésztiszt, Tom Shugart szerint „nagyjából nyolc hónap alatt” tudnának csinálni eleget egy invázióhoz is.