„Be akartam bizonyítani, hogy anya is okos”
Kovácsné Magyari Hajnalka kozmetikus és társadalomtörténész most lett ötvenéves, amit a legszebb női korként él meg, már nem akar megfelelni senkinek. Nagyváradról áttelepülve előbb társközvetítéssel kezdte, majd kozmetikusként dolgozott, és közben kutatóként a szocialista divat és nőideál szakértőjévé képezte magát. Milyen káros szépségtrendek terjednek manapság? Mennyire hígult föl a kozmetikus szakma? Mi mindent tettek a szépségért a Kádár-korszakban élő nők?
Biztos szakmával a zsebében jött át Magyarországra, mégsem kozmetikusként kezdett dolgozni, hanem társközvetítő irodát nyitott. Miért?
A férjemmel a megismerkedésünk óta csodálatos a kapcsolatunk, harmóniában élünk együtt. Akkoriban azt gondoltam, hogy másoknak is meg kell tapasztalniuk a boldog párkapcsolatot. A társközvetítő irodának különleges profilja volt, anyaországi magyar férfiakat ismertettünk össze nagyváradi nőkkel. A kétezres évek elején még nem volt elterjedt az interneten ismerkedés. Ezt a vállalkozást a férjemmel közösen csináltuk, ő készítette az ügyfelekről a fényképeket, én pedig vállaltam, hogy mindenkivel személyesen találkozom, mielőtt leszervezem a randevúkat. Sokat jártunk akkoriban vissza Váradra. Nagy örömömre lettek házasságok is ezekből a találkozásokból, de az is előfordult, hogy magamra vállaltam a szakítás kellemetlen feladatát. Emlékszem, akkor is épp egy ügyféllel beszéltem telefonon, amikor elfolyt a magzatvizem. Pár évig működött csak az iroda, mert a kislányom mellett nem tudtam olyan maximalizmussal végezni ezt a munkát, amivel szerettem volna.

Később egyetemi tanulmányai mellett kozmetikát nyitott, majd a saját szakmáját kezdte kutatni. Miért pont erre esett a választása?
Kozmetikát beindítani nem könnyű, eleinte csak néhány vendégem volt, így nem voltam leterhelve, a főiskolát pedig levelező szakon végeztem. A főiskola és az Invázió divatcég felkérésére négy szemeszteren át tartó Divattörténet című előadás-sorozatot tartottam, amely során egyre több, a divat és a női szépségápolás témájába tartozó társadalomtörténeti érdekességre bukkantam. A történelemtudományi doktori iskolába már a Kádár-kori szépségápolás lehetőségeit kutatni mentem.
Nem érzi magát kakukktojásnak a kozmetikusok között kutatóként, a kutatók között kozmetikusként?
Kakukktojás vagyok, de nagyon élvezem! Azt tapasztalom, hogy mindkét közegben elfogadnak.
A kozmetikai kezelések során rengeteget mesélek a kutatásaimról a vendégeknek, a tudományos világból pedig több kollégámat is meginvitáltam már a kozmetikámba. Amikor megjelentem a doktori iskolában ezzel a témával, nagyon jólesett, hogy a férfiakból álló bizottság egyáltalán nem volt elutasító.