Zelenszkij Brüsszelben: Ukrajna nem adhat fel területeket
Az európai támogatás a tettre készek koalíciójának kiállását jelenti, amelynek Magyarország nem tagja.
Sokak számára nagy nap volt, amikor nemrégiben Dobrev Klára bejelentette, hogy (volt) férje visszavonul a politikától. Voltak persze kétkedések, hogy tényleg visszavonul-e, vagy esetleg van itt megint valami „gyurcsányi manipuláció”. A minapi búcsúzó Gyurcsány-videó azonban egyértelműen megadja a választ: nincs itt manipuláció, sőt: nincs több látnivaló. Marad a könyvírás.
De nekünk, akik a volt miniszterelnök kortársai vagyunk, talán nem feltétlen kell beérnünk ennyivel. Elvégre Gyurcsány valóban hosszú ideig részese, alapvető formálója volt a magyar politikának. Megérdemli, hogy megemlékezzünk róla, már csak azért is, mert pályafutása nem csak saját magáról szól, hanem az egész magyar politikáról.
A felemelkedés
Az első kérdés, amit fel kell tennünk vele kapcsolatban, hogy egyáltalán miért jött. Itt már is érdemes szétválasztani a saját történetét a magyar baloldalétól. Az utóbbi viszonylag ismert (s rá is térek rögvest), de az előbbi (kevésbé ismertsége folytán) érdekesebb. Az van ugyanis, hogy Gyurcsány Ferencet a rendszerváltás időszakától kezdve a miniszterelnökség motiválta. Hol az akart lenni, hol nem. Szerencsére ezt nem én kombinálom, hanem ő mondja el, egy 1996-os interjúban. Ebben azt mondja, hogy a rendszerváltás idején nagyon úgy érezte, hogy egyszer majd belőle nagyon jó vezető (akár miniszterelnök) lehet, de e miatt 1996-ban még kinevettetné magát. Aztán lám, a kinevetést kellett kinevetnie, mert tényleg az lett.
