Ezért nem fogjuk utolérni az EU-t

Írásba adta a kormány, hogy 2030-ra elérjük az uniós fejlettség 90 százalékát, aztán szembejött a valóság. Nem véletlenül.

Ezért nem fogjuk utolérni az EU-t

Ugyan ki ne szeretné azokat a pillanatokat, amikor egy politikus megígéri, hogy 2030-ra elérjük az EU fejlettségének 90 százalékát, vagy épp egyenesen Ausztriát? Végre valami konkrét, jól számszerűsített ígéret, nem csak úgy bele a vakvilágba – oké, még mindig arról szól, hogy nagyon-nagyon soká mennyire jó lesz majd, de mégis legalább valami.

A sok szép ígéret közül (2030-ra Orbán Viktor az EU-átlag 85 százalékát ígérte, Nagy Márton egyszer 100 százalékot, Lázár János pedig egész szerényen 2033-ra 85-öt) tekintsük hivatalosnak azt, hogy 2030-ra az uniós fejlettség 90 százalékánál kell tartanunk. Ezt nem én jelölöm ki önkéntesen, hanem a Nemzetgazdasági Minisztérium, abban a versenyképességi stratégiában, amit tavaly adtak ki (és ami nekem is szívem csücske, mert épp az után javítottak ki benne pár penetráns szövegezési hibát, hogy megjelent a cikkem, amiben jeleztem, hogy mennyire vállalhatatlanul gyengén van megírva).

Amire itt a politikusok gondolnak, az az egy főre jutó GDP. Erről a múlt héten jött az Eurostat frissített egész éves száma, és azt látjuk benne: az uniós átlag 77 százalékán voltunk 2024-ben, épp úgy, mint 2023-ban és 2022-ben is, szóval semmi előrelépés nem történt. Ami még rosszabb, az az, hogy változatlanul az EU ötödik leggyengébb adata a mienk, szóval hiába volt a 2010-es évek második felében szép növekedésünk, mégsem nagyon látszik ez az uniós listában, a 85 százalék pedig nagyon távolinak tűnik. De mi is történik?