Aperol Spritz a robotpultostól, kávé a lagúna vizéből – a fenntarthatóságra fókuszál az idei Velencei Építészeti Biennálé

Úgy tűnik, a szerelmesek és a csókok városának szűken vett néhány tízezres lakosságát a múlt héten jobban izgatta Jeff Bezos Amazon-alapító – cikkünk megjelenésével párhuzamosan zajló – háromnapos esküvői bulija, mint a 19. Építészeti Biennálé. A 66 nemzet mintegy 300 építészeti, fenntarthatósági, klímavédelmi projektjét bemutató eseményre rossz nyelvek szerint a múlt pénteken kevesebben voltak kíváncsiak, mint ahányan a 20–30 millió dollárra becsült lagzi ellen tiltakoztak.

Az idei biennálé a világunkat formáló intelligencia különböző formáit – beleértve a mesterséges intelligencia kiemelkedő lehetőségeit – tárja a látogatók elé, kiemelve, hogy az intelligencia a technológiai kérdésen felül alkalmazkodóképességet, a környezet iránti tiszteletet is jelent. Carlo Ratti, a biennálé kurátora, az amerikai Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) professzora, a Senseable City Lab digitális laboratórium vezetője szerint az építészet híd a múlt és a jövő között, s ahhoz, hogy szembenézhessünk a lángoló világgal, az építészetnek minden intelligenciát mozgósítania kell. A kurátor úgy gondolja, az építészeknek azonnali szemléletváltásra van szükségük, hogy enyhíteni lehessen a klímaváltozás hatását az iparágban, mert az építészet felelős a szén-dioxid-kibocsátás 38 százalékáért. Minden négyzetméternyi új épület 500 kilogramm CO₂-kibocsátással jár, vagyis  az anyagok újrahasznosítása, a legkorszerűbb, a fenntarthatóságot szolgáló építészeti megoldások előtérbe helyezése nélkül nem oldható meg ennek a csökkentése.