Minden út Kötcsére vezet. Ott mondta el 2009-ben Orbán Viktor, hogyan is képzeli a következő évtizedeket meghatározó centrális erőteret. Már akkor nyilvánvalóvá tette, hogy politikai hatalmát rendszerváltásra kívánja felhasználni. S azt is meghatározta, mire van ehhez szükség. „Egy hatalompolitikai rendszernek három forrása van; három formában, három dologgal kell etetni, hogy újratermelődjön: pénzzel, ideológiával és szavazattal.”
A pénz nem volt probléma, jutott nemcsak a párt céljaira, de a barátoknak és a családnak is, a szavazatokat pedig a közbeszéd tematizálásával (rezsicsökkentés, migránsok, háborús fenyegetés) sikerült begyűjteni. Az ideológia pragmatikusan alakult, míg eljutott az „illiberális” meghatározásig és Csurka István kanonizálásáig, de mára meglehetősen megszilárdult. Gond volt azonban az ideológiaközvetítő intézményekkel, amelyeket nem lehetett egyik napról a másikra csatasorba állítani.
Ezért nem volt más megoldás, az intézményeket el kellett foglalni, amelyeket pedig nem lehetett, azokat igyekeztek kiéheztetni. A sor a médiával kezdődött. Amelyik újságokat lehetett, azokat saját hatalmi körükbe vonták, a megyei lapoktól kezdve a TV2-ig, a Figyelő hetilapig, az Origo hírportálig vagy az index.hu-ig. A Népszabadságot trükkösen bezárták, a kormányzati médiakonglomerátumot pedig ma már egy propagandaközpont működteti.
