A szeptemberi választások kiemelt témája Norvégiában a drogprevenció: olyan problémákat is kezelni tudnak, amibe beletört a svédek és a dánok bicskája
Mi a közös egy középkorú fehér férfiban, egy fiatal fehér nőben és egy fiatal fekete férfiban? A norvégok azonnal rávágják a választ: ők a mai oslói közélet kedvelt és ismert figurái. Ismerik őket a sikátorokban, játszótereken, utcafordulókon. Pedig Børge Erdal, Stine Marit Sundsbø Hollerud és Nana Mensah nem sztárok, hanem szociális munkások, arról híresek, hogy nagyon sok rászorulón segítettek nagyon hatékony módon. Hivatalos megbízottak ugyan, de nem a hatóság marcona emberei. Olyanok, mint bárki más, nem viselnek riasztó egyenruhát, barátságosan és hétköznapian viselkednek az emberekkel, nyoma sincs bennük előítéletnek. Mindenkihez van egy jó szavuk, és legfőképpen tudják, kinek mire van szüksége.
A három szakember az oslói önkormányzat Uteseksjonen (magyarul: Külső Szolgálat) nevű egységében dolgozik. Ez a különítmény a veszélyeztetett környezetben élők szükségleteivel foglalkozik. Ők azok, akik „a legközelebb vannak az emberekhez”: a szolgálat munkatársai az év minden napján reggeltől éjfélig járják az utcákat, különösen azokon a helyeken, ahol nyíltan fogyasztják a kábítószert – meséli Børge Erdal szekcióvezető az Akerselva folyó melletti irodájában. A folyó hírhedt, igazi vízi útja a kábítószer-terjesztésnek és -kereskedelemnek.
Az Akerselva nehezen megközelíthető, a hidak alatt, a part rejtett zugaiban húzzák meg magukat a drogfogyasztók és a hajléktalanok. Még nappal is felismerhetők a dílerek: testtartásuk árulkodó, az „üzletkötések” gyakran alig leplezetten, közvetlenül a járda mellett zajlanak. Itt, ebben a környezetben kell hatékonyan beavatkozni, a már függőknek terápiás segítséget nyújtani, a veszélyeztetettek számára pedig biztosítani a drogprevenciót. A norvég modell működik, mert személyre szabottan, ember- és „utcaközelien” járnak el, állandóan elérhető a segítség. A külső szolgálat emberei tökéletesen ismerik a terepet, és a rizikócsoportba tartozókat, és folyamatosan tartják velük a kapcsolatot.
„Itt, egészen a Vaterland nevű környékig tart az egyik nyílt színi drogszcéna” – magyarázza Mensah. Ez az a terület, ahol elsősorban fiatalok és 30 év alatti férfiak fordulnak meg, akik főként kannabiszt fogyasztanak és árulnak. A folyó mentén dél felé, egészen a Grønland metróállomásig tart a körzetük – a metró menekülési útvonalat kínál azoknak, akik a rendőrök látóterébe kerülnek.
Érkezik a magyar fesztiválkultúra történetét feldolgozó dokumentumfilm. Arról, hogy miért és hogyan rendeződik át manapság a hazai fesztiválpiac és hogy szeretnek-e egyáltalán a fiatalok fesztiválozni és sörözni, a rendezővel, Csizmadia Attilával beszélgettünk.
15–9-re nyertek a mieink.
