A legnagyobb ellenség, aki a két lövészárok között próbál manőverezni a magyar közéletben
Négyötöd – üzente pólóján Orbán Viktor kormányfő még Tusnádfürdőről, alatta pedig egy 2026-os dátum állt: április 12. (Lehet, hogy Sulyok Tamás köztársasági elnök is innen tudta meg, mikorra kell kiírnia a választásokat.) A trikó elég is lett volna, az idei beszéd ugyanis semmi újat nem tartalmazott. A kormányfő továbbra sem látja, hogy a politikájának tartalmi elemeivel van a baj, hiszen
kevesen hisznek a nagystratégiák működésben, ha öt évet kell várni egy csípőprotézisre,
a gyereknek nincs angoltanára az iskolában, és hónapról hónapra kevesebbet ér a fizetés. Márpedig Orbán beszédéből az derült ki, hogy szerinte csak kisebb, stílusbéli korrekcióra van szükség, valamint arra, hogy pártja eddigi struktúráit átültessék az online térbe.
A kudarcok kódolhatók. A két és fél hónapja indított Harcosok Klubjának tevékenysége máig nem érzékelhető az online térben. Most – miként azt tusványosi beszédében bejelentette – formálisan mellette, de inkább helyette a 2002-es választási veresége után csodafegyverként épített polgári köröket újítaná fel a miniszterelnök, digitális előnévvel. Csakhogy két évtizede azok valódi közösségfejlesztő munkát végeztek, és összekovácsolták a később a fülkeforradalmat megteremtő színes választói koalíciót. Ez a fajta építkezés már egy éve újraindult az analóg térben – de Magyar Péter hívására, Tisza Szigetek néven.
A digitális polgári kör valójában – miként a Harcosok Klubja is – csupán a hatalomvesztéstől személyesen is tartó fideszes holdudvar és rajongói klub összefogására jó. Ha úgy tetszik, ez lesz a legelkötelezettebbeket soroló új Kubatov-lista. A tagoknak csak annyi lesz a feladatuk, hogy személyes megosztásaikkal, hozzászólásaikkal feltornázzák Orbán, valamint a kormány, a Megafon és a propagandasajtó elérését a Facebookon, kompenzálva ezzel, hogy a Meta és a Google várhatóan októbertől nem engedik hirdetni felületeiken a politikai tartalmakat.
A nyomógombos telefont csak a minap okosra cserélő Orbán ugyan még mindig ragaszkodik a Nemzeti Sport papíron való olvasásához, de annyi azért hozzá is eljutott, hogy nincs az a plakáterdő, ami ellensúlyozhatná a digitális térben való láthatatlanságot. A Tisza ebben lényegesen előrébb jár.
