„A toleranciánk lehet a vesztünk” – mondta a Spiegel német hetilapnak adott interjújában Güner Balci, Berlin Neukölln kerületének törökországi származású integrációs biztosa. A nagyrészt bevándorlók lakta kerületben ugyanis továbbra is él és elterjedt a kulturálisan és vallásilag megalapozott nemi szegregáció, a török származásúak nagyban hozzájárulnak Erdogan választási győzelmeihez, ezt ennek megfelelően ünneplik is, és a hangos kemény mag éljenzéssel fogadta a Hamász támadását Izrael ellen. S Neuköllnre is jellemző az, ami számos európai nagyváros slumos negyedeire. Balci ezt így fogalmazza meg: „Senkinek sem tanácsolnám, hogy Neuköllnben megmutassa zsidó hitét. Még a csendesebb időkben is, aki kipát viselt, félnie kellett attól, hogy leköpik és sértegetik.” Európa közepén jelentős társadalmi csoportok élnek úgy, hogy alapjaiban tagadják az európai értékeket.
Tíz évvel azután, hogy Angela Merkel német kancellár kijelentette: „Wir schaffen das!” – azaz Megcsináljuk!, más fordításban Megbirkózunk vele! –, a bevándorlás kérdése továbbra is a német politika egyik legfontosabb problémája. Mindebben nagy szerepe volt Orbán Viktornak, hiszen Merkel a Magyarországon feltorlódott menekültek láttán döntött úgy, hogy közbelép. Tudatosan háttérbe szorította politikusi énjét, s lelkész lányaként egyháza alapítójával, Lutherrel szólva mondhatta: „Itt állok, másként nem tehetek!”
Merkel és Ferenc pápa volt az, akik a menekültek ügyében a humanitárius és keresztény megközelítést képviselték, s érzékeny lélekkel fordultak az életük kockáztatásával jobb élet után vágyó emberek felé.
Merkel azonban politikus is volt, Európa gazdaságilag legerősebb országának vezetője, aki az adott helyzetben nem mérte fel, mennyit bír el országa, valóban képes lesz-e integrálni a tömegével érkezőket. S ahogy Balci mondta: „A politikusok gyakran túl későn döbbennek rá, hogy mi is történik valójában. Aztán pedig egyszerűen nem léteznek a jogi eszközök, hogy mindezt megállítsák.”
