Néhány nap alatt érezhetően csökkent Lengyelország Oroszországgal szembeni elszántsága. Míg Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter még azt üzente Moszkvának, ne csodálkozzon, ha a NATO-tagországok légterébe behatoló következő drónt vagy harci gépet lelövik, pár nappal később főnöke, Donald Tusk kormányfő már arról beszélt, hogy Varsó kész ugyan arra, hogy minden olyan idegen, például orosz eszközt megsemmisítsen, amely fenyegeti hazája biztonságát, de nem szabad kapkodni.
„Száz százalékban biztosnak kell lennünk abban, hogy valamennyi szövetségesünk úgy ítéli majd meg a helyzetet, mint mi, s ha a konfliktus akut fázisba lép, nem leszünk egyedül. Kétszer is gondolkodnunk kell olyan döntés meghozatala előtt, amely még inkább az eszkaláció felé viszi a krízist” – mondta Tusk.
A határozott, majd visszafogottabb mondatok azt követően hangoztak el, hogy előbb Lengyelország területére hatolt be több mint húsz orosz drón, majd Észtország légterét sértette meg három, jeladó nélkül, viszont teljes fegyverzetben repülő MiG–31-es orosz harci gép.
Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
