Frankfurter Allgemeine Zeitung
Jobboldali-populista forradalom zajlik, mert Trumpot vagy a német AfD-t immár nem csupán tiltakozásból választják meg, hanem a világnézetükért. Olyan csoportokat szólítanak meg, amelyekről megfeledkezett a baloldali politika, illetve amelyek ellen harcol. Ilyenek a munkások, a férfiak, a hagyományos családok. Vonatkozik ez Észak-Amerikára, Európára és Japánra is – fejti ki Nikolas Busse szakíró.
Az irányzat olyan ideológiával szolgál, amely az egész világon képviselhető, és amelyet tudatosan vállalnak a követői. Sajnos a politikai osztály, valamint a sajtó jelentős része is homokba dugta a fejét, amikor ezen alapvető fejlemény okairól volt szó. A németeknél sokan követelik, hogy indexre kell tenni az Alice Weidel vezette AfD-t, ám egy eszmét nem lehet betiltatni, legalábbis ha a társadalom ragaszkodik a szabadelvűséghez.
A populizmus nemzeti keretek közé kívánja visszavinni a politikát, bár nem mindig tudni, mi vagy ki tartozik bele a „nemzet” fogalmába. De a csapásirány egyértelműen a migráció, a szabad kereskedelem, a kisebbségi jogok, a nemzetközi intézmények ellen irányul. A fennálló viszonyokra adott válasznak kell tekinteni.
Egy demokráciában tartósan nem lehet nagy csoportok vagy többségek ellenében politizálni. Egyesek abban bíznak, hogy a mozgalomról idővel lehull a varázs. Csakhogy Trump vagy az olasz kormányfő, Giorgia Meloni a saját hívei kedvében igyekszik járni, és sikerül is nekik. Arra építhetnek, hogy azok számára ők jelentik a kisebbik rosszat, miután a bejáratott pártok mérlege gyakorta siralmas.
