Egy évvel ezelőtt még abszurdnak tűnt volna annak felvetése, hogy egy ellenzéki politikus hamis videók sokaságában táncolva adóemeléssel fenyegessen, netán Zelenszkijjel ölelkezzen, vagy éppen fürdőkádban pózoljon.
Az utóbbi időben mégis elkerülhetetlenné vált, hogy az emberek találkozzanak efféle tartalmakkal, hiszen elárasztották az internetet az olyan videók, amelyek valamelyik politikai csoportosulás vagy párt megbízásából a mesterséges intelligencia (MI) segítségével készültek. Minél profibb a kivitelezés, annál nehezebb felismerni, hogy ez nem a valóság, a deepfake videók, hanganyagok és fotók készítői pedig nem igyekeznek, hogy a befogadó képébe nyomják a hamisítás tényét.
Miért is tennék, ha nem muszáj? Az ELTE Jogtudományi Kutatóintézetének projektkutatója, Berkes Rudolf azt mondja, a jogalkotók maguk is bizonytalanok abban, hogy szükséges-e külön jogszabályokat alkotni az MI-videókra. Ha például egyszerűen betiltanák a mesterséges intelligenciával előállított tartalmakat, akkor azzal az erővel bármilyen szerkesztett képsort is be lehetne tiltani, hiszen módosítják az eredeti felvételt.
A probléma az, hogy ez az eszköz sokkal egyszerűbbé teszi a hamis tartalmak előállítását. Azt azonban nagyon nehéz megállapítani, hogy egy ilyen tartalomnak a terjesztése mikor ütközik bele a szólásszabadságba, és mikor nem. Mondhatja-e Orbán Viktor miniszterelnök, hogy egy MI generálta mozdulattal „gólt rúgott” Magyar Péter kapujába? Vagy adhatják-e egy MI által elképzelt nagymama szájába, hogy a kórházak nincstelensége miatt hamarosan meghal, de ő akkor is a Fideszre fog szavazni, mert küldött neki 20 kiló krumplit búcsúajándékként?
