Különös város Budapest, azért is, mert a rozsdazónája nem a város peremén, hanem a közepén van. Gondoljunk Ferencváros, Józsefváros, Kőbánya ma is elhanyagolt, egykori ipari területeire. Valamikor természetesen Budapesten is a város szélén épültek fel a gyárak, a XIX. század nagy iparosodása idején még az uralkodó széljárásra is figyeltek. Csakhogy a háború után hozzácsapták a fővároshoz az akkori agglomerációt, 7 várost és 16 községet, amivel Budapest területe megkétszereződött, lakossága pedig felével növekedett.
A rendszerváltás óta azonban csupán Angyalföld és részben Ferencváros tudta rehabilitálni a rozsdazónáját, a többi máig itt csúfoskodik.
A lakosság egy része pedig ahelyett, hogy itt, a város szellős közepén élhetne, kihasználva a jó közlekedési és egyéb infrastruktúrát, kénytelen volt kiköltözni a 20–40 kilométerre lévő falvakba a megfizethető lakhatás reményében.
Ott aztán újra ki kellett építeni a közművektől az óvodáig mindent. A kötöttpályás közlekedéssel általában nem, vagy nem megfelelően ellátott alvóvárosok nap mint nap hatalmas autóforgalmat zúdítanak Budapest útjaira, mert az állam, a főváros és a kerületek képtelenek boldogulni ezzel az urbanisztikai feladattal.
Most esély van rá, hogy az egyik legnagyobb fővárosi tájseb esetében jó megoldás szülessen.
