„Takarítóként mentek be, milliomosként jöttök ki” – biztatta cinkostársait az „úri betörő”, Arsene Lupin álcájába bújt Assane Diop a netflixes sorozatban. A valóság majdnem megismételte a 2021-ben debütált, Lupin című széria ötletét: míg a filmben Marie Antoinette királyné nyakláncát kellett elemelni a Louvre-ból (egy árverésről), most október 19-én reggel karbantartó munkásoknak öltözött rablók négy egykori francia királyné és császárné ékszereivel léptek meg a világhírű párizsi múzeumból. Mindezt úgy, hogy a több mint harmincmilliárd forint eszmei értékű műtárgyakat nem egészen nyolc perc alatt vették magukhoz, miután egy emelőkosaras furgon és egy sarokcsiszoló segítségével bejutottak az első emeleti terembe, majd feltörték a tárlókat.
Ironikus, hogy erre a vakmerő akcióra fényes nappal, látogatási idő alatt került sor a világ egyik legbiztonságosabbnak tartott közgyűjteményében – legalábbis egy múzeumokkal foglalkozó amerikai szakíró idén júliusi cikkében tizenhat pontban ecsetelte, hogy szerinte miért a Louvre „a világ legjobban őrzött” kiállítóhelye.
A „fejlett technológiai felügyeleti rendszerről”, a „több ezer nagy felbontású, arc- és anomáliafelismerő kameráról”, valamint a „magasan képzett, felfegyverzett személyzetről” most kiderült, hogy fabatkát sem érnek a céltudatos, profin szervezett, határozott fellépésű betörők ellen.
A történtek után a sajtóban hosszan sorolták, mennyire sebezhetők a francia múzeumok, különösen a Louvre, ahol – amint arra az intézmény elnök-igazgatója, Laurence des Cars már évek óta figyelmeztetett – igencsak elavult a biztonsági rendszer.
Fény derült például arra, hogy az utóbbi időben csökkentették a teremőrök számát, hogy a Louvre épülettömbjének két nagy „karja” közül a Richelieu-szárnyban a termek kétharmadában, a Denon-szárnyban pedig (ahol a rablás is történt) az egyharmadában nincs videómegfigyelés. Kiderült, hogy azt a homlokzatot, ahol a betörők bejutottak, csupán egy kamera pásztázza, de az sem látja a behatolást lehetővé tevő erkélyt, és még ha lenne is mindenütt elegendő kamera, akkor sincs annyi ember, amennyi folyamatosan felügyelni tudná az általuk közvetített adást.
A Le Canard enchainé szatirikus lap azon élcelődött, hogy az 1950-es években beüzemelt régi biztonsági vitrinek jobban megvédték volna az ellopott ékszereket, mint a mostaniak, mert azokban betörés esetén azonnal egy széfbe süllyedtek a műtárgyak. A múzeum vezetői azzal vágtak vissza, hogy az a rendszer már negyven éve sem működött zökkenőmentesen, azért kellett lecserélni.
