Egy héttel ezelőtt úgy tűnt, András – akkor még herceg – túl van a nehezén, nyilvánvaló nyomásra, de mégis önként vállalta a gesztust, hogy lemond királyi címeiről és kitüntetéseiről. Egy héttel később azzal kellett szembesülnie, hogy a gesztus nem elég: III. Károly vastag tollal írta meg a királydráma következő fejezetét, és elvágta az utolsó szálakat is, amelyek még a monarchiához kötötték 65 éves öccsét. A születésével járó hercegi cím visszavonásával közembert csinált a privilégiumaiban előszeretettel lubickoló Andrásból, az eddigi fényűző windsori otthonából, a 30 szobás Royal Lodge-ból való kipaterolásával pedig az adófizetők terheit is kiiktatta a képből, és saját költségén, saját sandringhami birtokán rejti el őt a nyilvánosság elől.
A közlemény talán legfontosabb mondatát a végére hagyták. Évekkel az után, hogy Jeffrey Epstein áldozatai beszélni kezdtek a szörnyűségekről, amelyeket átéltek, a király és a királyné most egyértelművé tette, hogy a legmélyebben együttéreznek a bántalmazások áldozataival és túlélőivel, és mellettük állnak.
András herceg és Károly király
Adrian Dennis / AFP
Ez a mondat már jó ideje esedékes volt, de talán azután vált megkerülhetetlenné, hogy nyilvánosságra került egy e-mail, amelyben András a róla és – az akkor 17 éves – Virginia Giuffréról készült közös kép megjelenése után arról biztosította Epsteint, hogy „egy hajóban evezünk”, és reményének adott hangot, hogy „játszunk még együtt hamarosan”. Károlynak egyértelművé kellett tennie:
mi nem evezünk egy hajóban.
A király lépése, bár drasztikusnak tűnik, egyúttal logikus is: Andrásról az elmúlt másfél évtizedben már így is épp elég botrányos hír látott napvilágot, a potenciálisan kompromittáló anyagok és kapcsolatok kiapadhatatlannak tűnnek, újabb és újabb foltot ejtve a királyi családon. De miért pont most lépett a király?
