A hét akadálya: parlamenti küszöb
A szerdai holland választáson újra 15 párt jutott be a parlamentbe, ami egy 18 milliós országban rendkívül sok. A győztes, liberális D66 ismét messze elmaradt attól, hogy egyedül többséget szerezzen. Hollandiában az egész ország egyetlen választókerület, s a szavazatokért pártlisták versengenek. A rendszert 1917-ben vezették be, mert a négy évvel korábbi választás torzított eredményt hozott a társadalom és a politika négy nagy, különálló intézményekkel rendelkező csoportjának – a protestánsok, a katolikusok, a világi munkásosztályt képviselő szocialisták és a szintén világi, jellemzően városi középosztálybeli liberálisok – szavazatai alapján .
Az egyéni választókerületek miatt a protestánsok pártja hiába nyert a szavazatok 21,5 százalékával, az akkor százfős alsóházban csupán 11 hely jutott neki, s ezzel a frakció csak a negyedik legnagyobb lett. A legtöbb, 25 képviselőt szerző katolikusok viszont 14,5 százalékkal a megszerzett szavazatok arányában bizonyult negyediknek, vagyis a rendszer sajátosságai megfordították az erőviszonyokat.
A szerdán is alkalmazott holland szisztéma alapján minden párt bejutott a parlamentbe, amelyik annyi szavazatot szerzett, amennyi országos szinten elegendő egy mandátumhoz. Ezt egyszerű kiszámítani: az összes leadott voksot elosztják a képviselői mandátumokkal. A gyakorlatban a szavazatoknak általában a 0,67 százaléka ér parlamenti bejutást. Ez a rendszer bonyolulttá teszi kormányképes koalíció létrehozását, ezért Európában nem is alkalmazzák másutt.
A skála másik szélén Nagy-Britannia áll, ahol kizárólag egyéni választókerületek vannak, a rendszer teljes torzító képességével. A Keir Starmer vezette Munkáspárt tavaly földcsuszamlásszerű győzelmet aratott, mert a szavazatok 33,7 százalékával 411 mandátumot szerzett a 650 fős alsóházban. A párt Jeremy Corbynnal az élen öt évvel korábban megsemmisítő vereséget szenvedett, csak 202 képviselője lett, noha a voksokból nem sokkal kevesebbet, 32,1 százalékot gyűjtött be. 2015-ben pedig a Nigel Farage vezette, Brexitért küzdő Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) a szavazatok 12,6 százalékával csupán egyetlen mandátumhoz jutott a londoni alsóházban. A vele ellentétben csakis Skóciában induló Skót Nemzeti Párt (SNP) viszont hazai pályán tarolt, és 56 fővel a harmadik legnagyobb frakciót alapíthatta, miközben országos szinten mindössze 4,7 százalékot szerzett.
Ezzel az SNP be sem jutott volna a parlamentbe a legtöbb európai országban, ahol ehhez az összes leadott szavazat 5 százalékát meg kell szerezni. Ez az úgynevezett parlamenti küszöb, aminek a bevezetése súlyos kudarcokkal járó történelmi korszakhoz kötődik. A Németországban az első világháború után kialakult weimari rendszerben tiszta arányos rendszer volt, számos kis párt bejutott a törvényhozásba, és köztük a bal- és jobboldalon is akadtak radikálisok, amelyek semmibe vették a demokráciát. Ez nemcsak a weimari köztársaság kormányozhatatlanságához járult hozzá, de történészek szerint ahhoz is, hogy a legagresszívabb nemzetiszocialisták, Adolf Hitlerrel az élen, s egy hosszabb folyamat során, magukhoz tudták ragadni a hatalmat.
A második világháború után ezért az NSZK 1949-ben bevezette az egyéni választókerületeket és pártlistákat vegyítő rendszert – amit Magyarország is lemásolt 1990-ben –, annak részeként az 5 százalékos parlamenti küszöbbel. Az utóbbi példáját azóta a kontinensen szinte mindenki követte, ha nem is mindenütt 5 százalék az arány. Dániában például 2, Olaszországban 3, Bulgáriában 4 százalék a minimumkövetelmény, míg Lengyelországban a pártkoalícióknak legalább 8 százalékot kell szerezni. Az európai parlamenti választásokon a küszöb nem lehet magasabb 5 százaléknál.
Gyakran előfordul, hogy pártok nagyon közel kerülnek a bejutáshoz, ám az éppen csak nem sikerül. Idén februárban Németországban például így jártak a voksolásnak még 91 mandátumos volt koalíciós pártként nekiinduló szabaddemokraták (FDP), illetve a Baloldalból kivált Sahra Wagenknecht nevét viselő párt (BSW), amelyek 4,33, illetve 4,97 százalékig jutottak.
Holland szavazó
Ramon van Flymen / ANP / AFP
