Már minden tizedik magyar diák alternatív iskolába jár – de miből válogathatunk, és mekkora a tandíj?

Az utóbbi évtizedekben egyre többen keresnek olyan nevelési-oktatási formákat, amelyek eltérnek a hagyományos, frontális tanítási rendszertől. A növekvő igényt az is bizonyítja, hogy az úgynevezett alternatív iskolákba járó középiskolás diákok aránya Magyarországon a KSH adatai szerint már évek óta meghaladja a 10 százalékot, és évről évre egyre magasabb lesz.

Horn György, az Alternatív Közgazdasági Gimnázium alapítója, pedagógiai vezetője, az Alapítványi és Magániskolák Egyesületének korábbi elnöke szerint ennek az oka részben az, hogy az alternatív iskolák egyfajta menekülőutat jelentenek a családok számára a sokszor problémás, nagyon kötött és nagyon szabályozott közoktatásból. Megoldást kínálnak azoknak, akik tudatosan keresnek másfajta szemléletet és módszertant a hagyományos, állami rendszer helyett, és akik fontosnak tartják a személyre szabott figyelmet, a nyitottabb pedagógiai megközelítést, vagy éppen a szabadabb légkört. Ennél is fontosabb azonban, hogy ezek az intézmények bizonyos „speciális szolgáltatásokat” is kínálnak, amik kapaszkodót adhatnak azoknak a diákoknak, akik a közoktatásban nehezebben boldogulnak, például sajátos nevelési igényűek.

A klasszikus tananyag- és osztályrendszer helyett például ezeket az iskolákat többek között alacsonyabb osztálylétszám jellemzi. Emellett nem ritka a projektalapú tanulás, a diákok szöveges értékelése érdemjegyek helyett, gyakoriak az élményközpontú foglalkozások. Kiváltképp azokra az intézményekre jellemző mindez, amelyek saját tantervet is akkreditáltattak. Ez az érvényben lévő törvény szerint számos ponton, de maximum 30 százalékkal eltérhet a Nemzeti Alaptantervben leírt tartalmi szabályozás anyagától.

„Az alternatív iskolák nem egy feljebbvaló rendszernek próbálnak megfelelni, hanem a hangsúly a diákokon van, az ő fejlődésükön, fejlesztésükön és a saját, magukhoz mért előmenetelükön. Az iskolák a családnak felelnek, nem a hatóságnak.”