Interjúalanyunk, Pető Botond is előad a november 21-i BIOMeet konferencián, ahol az egészség kerül a középpontba a leginspirálóbb hazai és nemzetközi szakértők részvételével.
Egy korábbi interjújában azt mondta, viszonylag hamar szembesült olyan tévhitekkel, amiknek már rég nem lenne szabad létezniük. Milyen példákra gondolt?
Vannak viszonylag ártalmatlanok, például, hogy a napégésre használ a tejföl, vagy az, hogy ami természetes, az mindenképp egészséges és biztonságos is.
Az ugyanakkor, hogy az allergiás reakcióra jó a kalcium, konkrétan életveszélyes is lehet.
Korábban volt egy készítmény, ami az antihisztamin mellett kalciumot is tartalmazott, és bár az új termékeknek utóbbi már nem összetevője, a köztudatban fennmaradt az asszociáció. Ha valakinél súlyos allergiás reakció alakul ki, nem vesztegetheti az időt a hatástalan pezsgőtablettával.
Mennyire tapasztalja gyógyszerészként azt a hozzáállást, hogy a gyógyszeripar élősködik az embereken és megbetegíti őket? És mi erre a válasza?
A bizalmatlanság, a félelem abból ered, hogy nem tudnak róla eleget az emberek, a magyar társadalom nem edukált kellőképpen az egészségével kapcsolatban. Amíg a patikában dolgoztam, rengeteg pácienssel találkoztam, akik azzal a felkiáltással vitték haza a cukorgyógyszerüket, vérnyomás- vagy koleszterincsökkentőjüket, hogy „jaj, csak bevenni ne kéne, ez mind méreg”. Nem tudom megfejteni azt a kognitív disszonanciát, hogy amiről így gondolkodnak, azt mégis miért szedik következetesen, napi szinten. Ugyanakkor az is tény, hogy
voltak kollégák, akik sokat tettek azért, hogy a gyógyszeriparnak rosszabb legyen a megítélése, és ezen a Covid sem segített.
Pető Botond gyógyszerész: Az olyan népbetegségeket, mint a magas vérnyomás vagy a magas koleszterinszint egy jelentősebb fogyás, egészségesebb életmód nagyon szépen helyre tudná tenni
Mit ért azon, hogy a Covid nem segített?
Elképesztően nehéz helyzet volt, és az oltásokkal, a kötelezővé tételükkel kapcsolatos fő neuralgikus pontok akkor alakultak ki sokakban. Hatalmas volt a káosz, a félelem – ilyenkor nehéz jól megalapozott, racionális döntéseket hozni a vezetőknek is, habár az övék a felelősség. Akkoriban még az egyetemi éveimet töltöttem; onnan lehetett tudni, hogy iszonyatosan égett a ház, hogy minket is behívtak, és az Országos Mentőszolgálat kötelékében kiküldtek minket teljes vegyvédelmi felszerelésben, hogy szűrjük a lakosságot, gyakran napi 10-12 órában, kiszuperált rendőrségi kocsikkal.
A gyógyszermaffia-hívőkkel párhuzamosan mennyire jellemző és miről árulkodik az a szemlélet a lakosság részéről, hogy „majd bekapok egy tablettát és jó lesz”?
