Akarnak-e élni a magyarok azzal a lehetőséggel, hogy 2026-ban egy olyan, alapvetően új csapatot küldhetnek a pályára, mint tették azt a rendszerváltáskor, 1990-ben az állampárttal szemben ringbe szálló pártok? Vagy marad a másik opció, és ötödjére is a folyamatosság mellett döntenek, annak a veszélyével, ami vasárnap a fociválogatottal is történt: Magyarország az Orbánék által a választókkal elhitetett szebb, ígéretesebb jövő helyett nem jut túl a selejtezőn, s marad Európa sereghajtói között.
https://hvg.hu/itthon/20251118_Egyvalamiben-nagyon-emlekeztetnek-a-rendszervaltasra-a-tiszas-jeloltek
Erre a kérdésre egyszerűsödött le a jövő évi választások tétje, amely dilemma felvázolásával az utóbbi időben már-már védekező pozícióba kényszerített Magyar Péter ismét átveheti a kezdeményező, a közeszédet tematizálni képes politikai aktor szerepét. Ehhez pedig most különösen jól jön a Tisza Párt képviselőjelölt-jelöltjeinek „előválasztási" csatája.
Öt hónappal a választások előtt persze még nehéz megítélni, milyen hatással lesz-e a jövő évi parlamenti választás kimenetelére például az, hogy a Fidesz – szemben a Tiszával – még mindig rejtegeti a jelöltjeit. Ahogy azt sem tudni, mennyit nyom majd a latban, hogy Orbán Viktor is országjárásba kezdett. A kormányfői road show első állomáshelyén, Győrben tartott vasárnapi kampánygyűlés mindenesetre már jelezte, hogy harcmodorváltás történt a Fidesz kommunikációjában is.
