Brutális válság fogja megrengetni a világot öt év múlva – írta meg Ravi Batra közgazdászprofesszor 1985-ben. Óriási jóslat volt ez, nem csoda, hogy a New York Times bestsellerlistájának első helyére ugrott Az 1990-es nagy válság című könyve, a folytatása, az 1989-es kiadású Hogyan éljük túl az 1990-es nagy válságot? pedig az egész évtized legjobb eladási számait produkáló szerzők közé repítette őt.
Amivel egy apró probléma akadt: hogy amint azt most már tudjuk, 1990-ben nem volt gazdasági világválság. Jött ugyan egy kisebb recesszió több nyugati országban, de a mindent elsöprő nemzetközi krízistől borzasztó messze volt ez. Igazi győztesnek Milton Friedman érezhette magát, aki elsőként nyilatkozta azt, hogy bottal sem piszkálná meg a könyvet, Batra pedig egy IgNobel-díjjal vigasztalódhatott – legközelebb akkor figyelt fel rá a világ, amikor a 2007-es válság elején megmondta, hogy 2016-ra egy vértelen forradalommal új társadalmi és gazdasági rend fog kialakulni, amelyben a pénz elveszíti a régi szerepét.
Egy másik közgazdaság
A közgazdaságtan csak akkor unalmas, ha rosszul magyarázzák el – máris sokkal izgalmasabb lesz, ha kiderül, hogyan érinti a mindennapi életünket. Sorozatunkban fontos közgazdasági elméleteket mutatunk be, azt figyelve, miért fontosak ezek mindannyiunk számára. A sorozat korábbi részeit ide kattintva érik el.
Nem véletlen, hogy mostanában egyre többször jön fel a kérdés: mi történik, ha valaki túl nagy magabiztossággal jelez előre egy válságot? Annyit hallani az ijesztő jóslatokat, hogy a mesterséges intelligencia nagy befektetéseire alapozva épp egy óriási lufit fúj a világ – honnan tudhatjuk, hogy tényleg ez történik-e? Mi van, ha ez nem lufi? És mire kell figyelnünk, hogy ne hergeljük bele magunkat se vészforgatókönyvekbe, se túlzott, alaptalan optimizmusba?
