Huszonnyolc pontból áll az a béketerv, amit Trump emberei állítottak össze az oroszokkal tárgyalva, és az ukrán háborúnak vetne véget. Most tekintsünk el egy pillanatra a Világ rovatunkban olvasható részletektől, maradjunk annyiban, hogy
a nyilvánosságra került változat elfogadása Kijev számára a magyarok Trianonjához hasonlatos békediktátummal érne fel.
A fél világ rögtön összekapta magát, hatalmasságok kezdték csiszolgatni a javaslatot, hogy abból valami reális rendezési terv kerekedjen ki.
Ám ahogy az már lenni szokott, a magyarok miniszterelnöke konszenzusra törekvést szimatolt, ezért rövid úton megüzente Kijevnek (és megnyugtatásként Moszkvának): nincs kecmec, Ukrajnának változtatás nélkül kell elfogadnia az amerikai javaslatot, az EU-nak pedig – hiába segítette eddig is jóval több pénzzel az agresszor ellen védekező Ukrajnát, mint az Egyesült Államok – hallgass a neve. Ismét ízelítőt kaphatott a világ abból, milyen is lenne
a béke Orbán módra: a szankciók nem a háború kirobbantóját, hanem elszenvedőjét sújtják.
Ukrajna lemondhat országa ötödéről, Putyinnak jár az immunitás, Donald Trump pedig – mint a béketanács feje – uralkodjék a nemzetek felett, most, mindenkor, örökkön-örökké. Ámen.
Aki mást merészel gondolni, az háborúpárti.
Az ellenzéki választók mindenesetre átlátnak az egyre foszladozóbb hálójú szitán, és ahogy a Medián HVG számára készített közvélemény-kutatásából kiderül, a Tisza őrzi előnyét a Fidesz jelentős erőfeszítései ellenére is. Szakértő interjúalanyaink szerint beválhat Magyar Péterék újítása, hogy olyan, két lábbal a földön járó jelölteket küldenek meccsbe a választókerületekben, akikben bárki magára ismerhet. Akik nem Audi A6-ossal járják a körzetüket, hogy állami pénzből vett nyuszimotorokkal ajándékozzák meg a bölcsődéseket, hanem akiket a választók azért ismernek, mert egy közülük: helyi vállalkozó, orvos, vagy épp a szomszéd.
A héten lezáruló tiszás előválasztás után nyilván megindul majd az állva maradt jelöltekkel szemben a propagandagyár nehéztüzérsége, ám az egész pályás letámadás ez esetben könnyen kontraproduktívvá válhat. Nem véletlen, hogy a Fideszben javában számolnak, méricskélnek, s nem kis mértékben a tiszásoktól teszik függővé, kik lesznek a jelöltjeik, akiket majd januárban neveznek meg. (A témát Fókuszban és Magyarország rovatunk cikkeiben elemezzük.)
A választók persze nem tehetnek úgy, mint Tihanyi Lajos, a magyar expresszionizmus és avantgárd festészet emblematikus alakja, akiről Kassák azt írta: „nem hallott semmit a világ zajából”. Igaz, ő nem pusztán saját elhatározásából zárta ki a külső ingereket: gyerekkori betegsége miatt nem érzékelte „az emberek üres fecsegését, az ágyúk rémületet keltő dörejeit”. Talán ezért is értette jobban a lényeget – derül ki Szellem rovatunk írásából, ahol az életmű-kiállítása kapcsán emlékezünk Tihanyira.
A boldogság tanítója című cikkünkben pedig a földi létből távozni készülő XIV. dalai láma filmes búcsúleveléről olvashatnak – ő azt sem tartja kizártnak, hogy reinkarnált utóda nő lesz.

Minden, ami férfi – ez viszont a magát magyar–brit–kanadainak tartó, Bécsben élő David Szalay korábbi sikerkönyvének a címe, amellyel egyszer már bekerült a Booker-díjra jelöltek közé, de az egyik legnagyobb presztízsű irodalmi elismerést mégsem ez, hanem a Flesh című regénye hozta meg a minap. A havonta egy hetet Magyarországon töltő író a vele készült Portré-interjúban arról is beszélt, hogy
az európai identitásában komoly sérülést okozó Brexit után nem akar még egy Huxitot is átélni. Amitől egyelőre nem tart, de fogadni nem merne, hogy ez így is marad.
Nyitókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtóértekezletet tart Kijevben 2025. március 15-én. / Fotó: MTI / EPA