„Elnök” – a tréfás kedvű állambiztonsági tisztek ezen a néven szerepeltették a minap elhunyt Kenedi Jánost a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékének megfigyelése során nyitott dossziékban. S élete utolsó nagy munkáját valóban elnökként folytatta, ezzel a címmel felruházva volt a vezetője annak a szakértői bizottságnak, amely az állambiztonsági iratok helyzetét térképezte fel. Bár a demokratikus ellenzék egykori meghatározó alakja volt, tudatosan távol tartotta magát 1990 után a politikától, s mint elmondta, sem az iratfeltáró bizottság elnöki ténykedése előtt, sem utána nem talált annyira kedvére való foglalatosságot, mint az a munka.
Talán ez a visszahúzódása a politikai nyilvánosságból vezetett oda, hogy ma keveseknek van fogalmuk arról, mit is jelentett Kenedi a magyar demokratikus kultúrának. Az emberarcú szocializmusért küzdő 1968-as prágai tavasz és annak öt „testvéri” ország, köztük Magyarország tankjai általi eltiprása utáni két évtizedben
