Színpadon a fáradt tévés prédikátorba oltott Kádár János – írtuk három évvel ezelőtt Orbán Viktorról a 2023-as februári évértékelőjekor, és ez a jellemzés még találóbbnak tűnik most, a miniszterelnök január eleji nemzetközi sajtótájékoztatónak maszkírozott előadását elnézve. Különösen, ha összevetjük Magyar Péter aznapi szereplésével. Még inkább, ha hozzávesszük, hogy mindez szűk száz nappal a választások várható dátuma előtt történik, amikor a főszereplők a legnagyobb erőbedobással éppen ráfordulnak a választási kampány legfontosabb három hónapjára.
Ahogy az várható volt, Magyar Péter most sem engedte, hogy az év eleji politikai szezonnyitót – kampánystartnak csak azért nem neveznénk, mert lassan két éve folyamatos a kampány – Orbán kisajátítsa, így a miniszterelnök általában év végén, de ezúttal az év elején tartott nemzetközi sajtótájékoztatójára is rászervezte a saját eseményét. Ami Orbán tájékoztatóját illeti, arról a miniszterelnök felvezető Facebook-posztja már előre sokat elárult, hiszen azt írta ki: „Indul a baráti terefere a nemzetközi sajtó jeles képviselőivel.”
Azt is ígérte, hogy „kérdés nem marad válasz nélkül”. Csakhogy nagyon is maradt, és nem ez volt Orbán egyetlen valótlan állítása aznap.
De előbb a kevés igazságról: jobbára valóban baráti terefere alakult ki a nemzetközi sajtó egyes képviselői és a magyar kormányfő között. Orbán, aki mindinkább nemzetközi politikai tényezőként igyekszik mutatni magát, úgy próbálta keretezni az eseményt, hogy ez az alkalom az iránta és a politikája iránt látványos érdeklődést mutató nemzetközi sajtó eseménye. Ez részben igaz is volt, mivel az első sorokat szervezetten töltötték meg viszonylag ismeretlen külföldi médiumok képviselőivel és még ismeretlenebb patrióta influenszerekkel.
A hazai kritikus sajtó jelentős részét – már a helyhiány átlátszó ürügyével sem bajlódó szimpla elutasítással – be sem engedték, míg a baráti médiának bőven jutott hely. Mutatóba azért szóhoz jutott a hazai független sajtó néhány újságírója (köztük a HVG munkatársa) és az olyan lapok, hírügynökségek tudósítói is, mint a BBC, a Reuters, a Bloomberg vagy a Financial Times. Kérdezni azonban, noha egyetlen ilyen alkalom van évente, a hatvannál több jelentkezőhöz képest szűk, alig 2,5 órás időkeretben lehetett. Mindenki csak egyet kérdezhetett, a visszakérdezés lehetőségét kizárták.
Ráadásul Orbán az elején kijelentette, egyúttal Magyar Péterre és a miniszterelnök-jelölti vitára is utalva, hogy „szuverén emberekkel tudok vitázni, ez önökre is érvényes, az újságírókra is meg a politikusokra is. Akiket külföldről fizetnek, külföldön vannak gazdáik, azokat nem tekintem szuverénnek, azokkal nem is látom értelmét semmilyen vitának.” Pedig érdemi vitahelyzetre vagy akár visszakérdezésre, szembesítésre nagyon is szükség lett volna, hiszen a miniszterelnök a 2,5 órás színpadi előadása során számtalanszor került ellentmondásba önmagával és a tényekkel.
A legtöbb témában Orbán jobbára a már hetek-hónapok óta hangoztatott kommunikációs paneljeit mondta fel, néha látványosan unottan, gépiesen. Ez a biztonsági játék sem ment azonban mindig flottul.
