Többször játszottak már arénában, de eddig nem egyedül, hanem például a Bohemian Betyarsszal. Tavaly nyáron még azt nyilatkozta, hogy a Parno Graszt sosem fog 7-8 ezres tömeg előtt játszani, január 31-én viszont épp erre készülnek, és már ki lehet tenni a telt ház táblát. Mi történt?
Nem tudom. Én már régen azt érzem, hogy azon felül, amit a zenekarral eddig elértünk, többet nem igazán kívánhatnék. De a Jóisten nem így gondolja, hanem úgy, hogy még menni kell, még mindig van valami. Ez a buli újabb mérföldkő az életünkben. 2020-2021-ben még erősen győzködni kellett a fesztiválszervezőket, hogy nagyszínpadot kapjunk; volt, ahova azért nem hívtak meg minket, mert azt mondták, hogy a nagyszínpadra nem vagyunk valók, a kicsi viszont már túl kicsi nekünk.
Talán a Budapest Parkban tartott harmincéves jubileumi bulink után lett egyértelmű, hogy nekünk mégis a nagyszínpadon a helyünk, és hogy a mi kis cserpákoló zenekarunk meg tud mozgatni 10-11 ezer embert is, ha kell.
Mi is kíváncsiak vagyunk, mi lesz most a Budapest Arénában, de az biztos, hogy itt már nem csinálhatjuk azt, hogy felmegyünk a színpadra, és játszunk, amit akarunk. Egy olyan szintet kell nyújtani, amivel a közönség is elégedett, és a szervezők is azt mondják, hogy profik vagyunk, akikkel érdemes dolgozni. Jó sok háttérmunkával jár, hatalmas stábbal, csupa olyasmivel, amit én nem nagyon szeretek, de muszáj.
Csak nem lesz még műsorlista is? A Parno híres arról, hogy nincs előre lekötött koncertprogram, hanem ott találják ki a színpadon a műsort.
Most lesz, veszekszünk is állandóan erről a menedzserünkkel. De muszáj összerakni, mert tudnia kell a fényesünknek, a hangtechnikusnak és még sokaknak a pontos programot. Lassan már saját disznópásztorunk is van. Nekünk nagy kihívás ilyen fejjel gondolkodnunk, mert spontán zenélő együttes vagyunk, és ezt nehezen eresztjük el.
Ez a fajta professzionalizálódás, és hogy egyre nagyobb közönség előtt játszanak, egyre inkább bekerülnek a mainstreambe, nem nyomja önöket abba az irányba, hogy eltávolodjanak az autentikus vonaltól a populáris felé?
Például abban, hogy ráfordulnánk a mai fiatalságnak szóló zenei stílusra? Szerintem pont az a jó a zenekarban, hogy itt minden van. Ha az ember elmegy egy Neoton-koncertre, ott csak Neoton-dalokat hallhat, ha elmegy egy Bagossy-koncertre, ott meg csak Bagossy-dalokat. Ha viszont eljön Parno Grasztra, ott van Bagossy, Pogány Induló, Dánielfy, mindenki, akikkel együttműködtünk. Ezek a mi mainstream-jellegű dalaink; az a cél, hogy közéjük becsempésszük a cigány dalainkat, így a közönségnek muszáj meghallgatnia azokat is. Egyébként azt látjuk, hogy egyre többen hallgatják a régi albumainkat.
Oláh József
Reviczky Zsolt
