Felbolygatta a biztosítási szakmát egy levél, amelyet állami fenntartó intézmények küldenek ki az alájuk tartozó szervezeteknek arról, hogy a jövőben „mellőzzék” a független biztosításközvetítők alkalmazását. A hivatalos indok a költségracionalizálás és az, hogy az érintettek versenyben válasszanak biztosítót, hacsak nincs ezzel ellentétes jogszabály.
A HVG birtokába került konkrét levél (amit egy, a Belügyminisztériumhoz tartozó rendészeti szerv kapott) egy kormányhatározatra hivatkozik. Ilyen témájú határozat azonban nem jelent meg, így az feltehetően nem nyilvános, 2000-es. Hogy mik ezek a 2000-es határozatok, arról itt írtunk.
Az ominózus levélhez csatoltak egy Excel-táblázatot, amelybe az állami szervezeteknek fel kell tölteniük a meglévő biztosításaik összes lényeges paraméterét: a célját, típusát, összegét, díját, a kockázatviselés kezdetét, a biztosítót, illetve az utóbbit közvetítő alkuszt. Hozzáértők ebből valószínűleg megállapíthatják, ha az adott biztosítás túlárazott.
Más kérdés, hogy egy független – nem meghatározott biztosítóknak dolgozó, hanem a teljes piacot áttekintő – alkusznak épp az lenne a dolga, hogy ár/érték arányban a legjobb terméket kutassa fel a megbízójának. Akinek tisztán kellene látnia, mit tud és mibe fáj a termék, és mibe az alkusz. Ennek híján a konstrukció a közbeszerzési kötelezettség mellett sem zárja ki a korrupció lehetőségét.
Emiatt a szakmában nagy a tanácstalanság, hogyan értelmezzék a kormány váratlan – amúgy indokolt – takarékossági intézkedését: ennyire nincs pénz a kasszában vagy ez egyfajta jelzés arra, hogy még Mészáros Lőrinc piaclehúzásának is van határa. Legalábbis a biztosítási üzletágban.
A magyar piacon ugyanis aligha lehet tiszta versenyről beszélni, miután a Mészáros Lőrinc és Keszthelyi Erik tulajdonában álló Hungarikum Alkusz az elmúlt években gyakorlatilag letarolta azt, különösen az állami intézmények és cégek esetében. Úgy is lehet mondani, hogy megkerülhetetlenné váltak. (Borítóképünk egy montázs, Keszthelyi Eriket és Mészáros Lőrincet ábrázolja.)
