A ChatGPT és társai csak nemrég váltak széles körben elérhetővé. Miért érezte időszerűnek, hogy Üresre töltve című könyvében figyelmeztessen a mesterséges intelligencia személyiségünkre gyakorolt negatív hatásaira?
A három évvel ezelőtt megjelent Hol a boldogság mostanában? című könyvemben már részletesen írtam arról, mire kell figyelnünk, ha a megszokott emberi kapcsolatainkhoz nem emberi rendszerek is társulnak. Most továbbmentem, mert mind több kutatás jelenik meg arról, hogy a tinédzserek körében kifejezetten elterjedtté vált a chatbotok társként való használata. Az is jól látszik, milyen hatással van az AI a kognitív funkciókra: nem kell hosszan gondolkodnunk, erősebben használnunk az agyunkat, ha egy gép azonnali válaszokat kínál nekünk.

Új könyvében elébe megy annak a kérdésnek is, hogy „miért huhognak már megint a pszichológusok”, amikor egy hasznos technológia érkezett meg az életünkbe. Miért baj, ha a kamaszok rácsúsznak az AI használatára?
Remélem, hogy „huhognak”. Jó páran már el is kezdtük. Nem baj, ha a véleményünk nem népszerű.
Az a legfőbb problémánk, hogy már önmagában a közösségi média is jelentősen beavatkozott az érzelmi működésünkbe, az AI hatása pedig ezt tovább erősítheti.
A következtetéseink nem légből kapottak: klinikusként előre látjuk bizonyos érzelmi folyamatok kimenetelét. Riasztóan sok tinédzser fordul chatbotokhoz lelki támogatásért, kedvességért – éppen abban az életkorban, amikor azt érzik, hogy senki sem érti meg őket. A digitális korszak előtt a kamaszkor nagy kérdései baráti közösségekben kerültek elő. Hasonló érzelmi és érettségi szinten lévő fiatalok beszélgettek egymással szemtől szemben, együttérzéssel, a közös terhelhetőség határáig. A beszélgetéseknek volt elejük és végük: elköszöntek, szünetet tartottak. Ehhez képest ma ott van az empátia nélküli algoritmus, amely a nap 24 órájában elérhető. Ha egy kamasz ahhoz szokik hozzá, hogy bármikor korlátlanul beszélhet úgy, hogy közben másokra nem kell tekintettel lennie, az érzelmi határai sem fognak megfelelően kialakulni.
A könyvben nemcsak az érzelmi, hanem az intimitáshatárok kitolódását is problémaként nevezi meg. Hogyan jelenik ez meg a hétköznapokban?