Tari Annamária: Riasztóan sok tinédzser fordul chatbotokhoz lelki támogatásért, kedvességért

Sokkal többet foglalkozunk önmagunk mutogatásával, mint korábban, hétköznapivá vált egy olyan társadalmi működés, amely igazolja a nárcizmust – mondja Tari Annamária pszichoterapeuta, pszichoanalitikus. Csak tetézi a bajt, hogy az „empátia nélküli algoritmus” kitolja az intimitás határait is, éppen a legsérülékenyebb korosztályoknál. Hogyan hat ez a kamaszokra, gyerekekre? Miért nem veszik tudomásul a szülők, ami történik? Miért veszik el a lassú gyerekkor lehetőségét a legkisebbektől?

A ChatGPT és társai csak nemrég váltak széles körben elérhetővé. Miért érezte időszerűnek, hogy Üresre töltve című könyvében figyelmeztessen a mesterséges intelligencia személyiségünkre gyakorolt negatív hatásaira?

A három évvel ezelőtt megjelent Hol a boldogság mostanában? című könyvemben már részletesen írtam arról, mire kell figyelnünk, ha a megszokott emberi kapcsolatainkhoz nem emberi rendszerek is társulnak. Most továbbmentem, mert mind több kutatás jelenik meg arról, hogy a tinédzserek körében kifejezetten elterjedtté vált a chatbotok társként való használata. Az is jól látszik, milyen hatással van az AI a kognitív funkciókra: nem kell hosszan gondolkodnunk, erősebben használnunk az agyunkat, ha egy gép azonnali válaszokat kínál nekünk.

Tari Annamária: Ha egy kamasz ahhoz szokik hozzá, hogy bármikor korlátlanul beszélhet úgy, hogy közben másokra nem kell tekintettel lennie, az érzelmi határai sem fognak megfelelően kialakulni
Falus Kriszta

Új könyvében elébe megy annak a kérdésnek is, hogy „miért huhognak már megint a pszichológusok”, amikor egy hasznos technológia érkezett meg az életünkbe. Miért baj, ha a kamaszok rácsúsznak az AI használatára?

Remélem, hogy „huhognak”. Jó páran már el is kezdtük. Nem baj, ha a véleményünk nem népszerű.

Az a legfőbb problémánk, hogy már önmagában a közösségi média is jelentősen beavatkozott az érzelmi működésünkbe, az AI hatása pedig ezt tovább erősítheti.

A következtetéseink nem légből kapottak: klinikusként előre látjuk bizonyos érzelmi folyamatok kimenetelét. Riasztóan sok tinédzser fordul chatbotokhoz lelki támogatásért, kedvességért – éppen abban az életkorban, amikor azt érzik, hogy senki sem érti meg őket. A digitális korszak előtt a kamaszkor nagy kérdései baráti közösségekben kerültek elő. Hasonló érzelmi és érettségi szinten lévő fiatalok beszélgettek egymással szemtől szemben, együttérzéssel, a közös terhelhetőség határáig. A beszélgetéseknek volt elejük és végük: elköszöntek, szünetet tartottak. Ehhez képest ma ott van az empátia nélküli algoritmus, amely a nap 24 órájában elérhető. Ha egy kamasz ahhoz szokik hozzá, hogy bármikor korlátlanul beszélhet úgy, hogy közben másokra nem kell tekintettel lennie, az érzelmi határai sem fognak megfelelően kialakulni.

A könyvben nemcsak az érzelmi, hanem az intimitáshatárok kitolódását is problémaként nevezi meg. Hogyan jelenik ez meg a hétköznapokban?

Hozzászólások