Töméntelen mennyiségű erkölcsi, politikai aljasságnak leszünk még tanúi április 12-éig, pedig már eddig is jelentős károkat szenvedett az ország mentális állapota. Amely károk mellett a Barátság vezetékben egy időre elapadt orosz olaj miatti esetleges veszteségek is eltörpülnek. Ez a Fülszöveg, az e heti HVG ajánlója.
Egy ember mentheti csak meg a világot; maximum kettő. Orbán Viktor és az Egyesült Államok fideszes körökben „24 óra alatt békét csinálok Ukrajnában” eposzi jelzővel illetett elnöke. E cél érdekében pedig semmilyen ár nem túl nagy. Így,
bár könnyen lehet, hogy a Fidesz számára a mostani harc lesz a végső, alighanem töméntelen mennyiségű erkölcsi, politikai aljasságnak leszünk még tanúi április 12-éig.
Különösen, hogy – mint az a Medián lapunkban ismertetett legfrissebb közvélemény-kutatásából kiderül – dacára az eddigi próbálkozásoknak, nem használtak a Fidesz népszerűségének a kormányzat logója alatt, állami pénzből finanszírozott jótétemények, ahogy a Magyar Péter lejáratására szánt, közpénzből folyó kampányok sem ártottak a Tiszának. Ahogy mondani szokás: elázott a lőpor.
20 százalékpontra nőtt a Tisza előnye a Fidesz előtt a választani tudó biztos szavazók körében a Medián kutatása szerint. Ártott a kormánypártnak a gödi botrány, megosztó a rejtett kamerák bevetése, a jelek szerint az extranyugdíjak nem adtak lendületet Orbánéknak.
A Fidesz múlt héten közzétett, a frontra hurcolt magyar apák fejbe lövéséről deliráló videójával Orbánék hivatalosan is elindították a „hatalomért bármit megteszünk” jegyében már évek óta zajló választási kampányukat. Kérdés, hogy a korábbinál magasabb fokozatba kapcsolt rettegtetés megteszi-e a hatását.
Izgalmas kérdés, hogy hányan lehetnek, akik frankón elhiszik ezt a háborús rettegtetést. Nem azt, hogy az oroszok rutinszerűen végzik ki a hadifoglyokat, mert ezt tudjuk róluk; hanem hogy Orbán Viktor nélkül ez vár a magyarokra is.
Abban az értelemben ez persze nem kérdéses, hogy már eddig is jelentős károkat okoztak vele az ország – amúgy sem túl jó – mentális állapotának. Amely károk mellett a Barátság vezetékben egy időre elapadt orosz olaj miatti esetleges veszteségek is eltörpülnek. Ráadásul lennének közgazdaságilag és politikailag előnyösebb megoldások más energiaforrásokra áttérés esetén, s talán az uniós pénzcsapok is megnyílhatnának, így Orbánnak nem kellene még saját szövetségesét, Trumpot is átvernie. (A részletekről lásd Fókuszban rovatunk írásait.)
Politikai gáncsvetésként értékelte Donald Trump, hogy a legfelső bíróság megsemmisítette a globális vámjai jogalapját, de gyorsan reagált a döntésre. Ám semmi nincs elfelejtve: a múlt pénteki ítélet adhatja meg az alaphangot a magyar idő szerint éjjel elhangzó évértékelő beszédének is.
„Az autokráciák jellegzetessége, hogy egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik az előnyeit élvezik” – ezt már Holtai Gábor mondja a Szellem rovatunkban. Az Itt érzem magam otthon című új filmje műfaját tekintve thriller, illetve horror ugyan, mégis tűpontos látlelet a mai viszonyainkról.
Az autokráciák jellegzetessége, hogy egyre fogyatkozik azoknak a száma, akik az előnyeit élvezik – mondta Holtai Gábor rendező. Az Itt érzem magam otthon című, első nagyjátékfilmjében thriller- és horrorfilmes eszközökkel beszél a mai Magyarországról. Vajon politikai okokból próbálják a filmet nehéz helyzetbe hozni? Miért épp a választás elé időzítették a bemutatóját?
Azt már a Gazdaság rovatunk Zöld út a lenyúlásnak című cikke tárja fel, hogyan lehetett például úgy adni-venni az állami (MNB-) vagyont, hogy a kézen-közön eltüntetett javaknak a hatóságok ne akadjanak a nyomára. Azoknak, akiknek még így is túl szegényes a fantáziájuk, hogy elképzeljék, hogyan élnek a NER haszonélvezői, e heti portréalanyunk siet a segítségükre. Az egykor a poklok poklát megjárt avantgárd zenészből hosszú időre a Hit Gyülekezete lelkészévé lett Pajor Tamás legújabb klipjében szemléletesen mutatta be a „Pusztaverszájban” mulató NER-oligarchákat. Lapunknak arról vall, hogyan idegenedett el a kormánypárt szekértolójává vált vallási közösségétől, s lépett életének harmadik alkotói szakaszába.
Világ rovatunkban az Ukrajnában negyedik éve tartó háború mérlegét vonjuk meg. Pontosabban: a köztes mérlegét, hiszen továbbra sem látszik a vége. Mintegy kétmillió halott és súlyos sebesült, irdatlan méretű pusztítás után lényegében ugyanaz a helyzet, mint amikor az agresszor elindította a háromnaposra tervezett „különleges katonai műveletet”.
Ötödik évébe lépett az Ukrajna elleni orosz háború, amely mindkét országot tönkreteszi, de egyelőre nincs esély a végleges lezárására.
Az évforduló itthoni emlékezetéről sem feledkeztünk meg. Magyarország rovatunkban felidézzük, hogy miközben a magyar püspökök körlevele – az Orbán-kormányhoz hasonlóan – az oroszok említése nélkül beszél a háború borzalmairól, aközben az ukrán püspökök az országukban zajló kegyetlen háború kapcsán azt tartották fontosnak nagyböjti üzenetükben kiemelni, hogy veszélyes méreteket öltött a valóságtól való menekülés, az elmerülés a virtuális világba, a pszichoaktív szerek használata és az alkoholizmus.
Még a katolikus papság és hívek körében is értetlenséget váltott ki az a püspökkari körlevél, amit vasárnap kellett volna felolvasni a templomokban, de sok helyütt ezt nem tették meg. A háborús tematika mintha csak a Fidesz kampányához igazodna, pedig az új elnök, Székely János korábban azt ígérte, ki akarnak maradni a választások előtti adok-kapokból. Közben már a Fideszben is érzik a veszélyt, hogy aki katolikus (református, evangélikus), az nem feltétlenül kormánypárti szavazó.
„Ezek a konvencionális megkönnyebbülési módok eltávolítanak minket az itt és a most létezésétől, a hozzánk legközelebb állókkal való kapcsolatoktól” – írták az ukrán püspökök az olyan romboló következményekről, amelyek valóban súlyos fenyegetést jelentenek mifelénk is, különösen annak ismeretében, hogy Orbánék egyenesen kormányprogram rangjára emelték a választók valóságérzékeléstől való eltántorításának szándékát.
