Míg arra hosszú éveket kellett várni, hogy a rendőrség, majd később az ügyészség érdemben feltárja a Szőlő utcai Budapesti Javítóintézet volt igazgatója, Juhász Péter Pál és társai gyanús ügyeit, az intézmény – meg sem gyanúsított, tehát ártatlan – dolgozóival meglehetősen gyorsan és kemény kézzel bántak el.
Az elhíresült javító megszüntetéséről egy január 19-én megjelent rendeletben döntött Pintér Sándor belügyminiszter, másnap pedig közzétették a létesítmény felszámolásának ütemét. Bár ebből nem derült ki, hogy mi lesz a munkavállalókkal, lapunk kérdésére annyit elárulták, hogy a 72 dolgozó közül a 9 próbaidős munkaviszonya megszűnt, a többieket „állásidőre rendelték”. Vagyis a többségében közalkalmazott munkavállalóknak nem kellett már bejárniuk dolgozni, nem is volt miért, hiszen a gyerekeket addigra több körben már elszállították a Budapesti Javítóintézetből. Azóta több érintett munkavállalóval beszéltünk, elmondásuk szerint a többségük abban bízott, hogy a munkájuknak lesz folytatása az időközben a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságához (BVOP) került javítókban.
Már csak azért is, mert a Szőlő utcából elzsuppolt gyerekek a nagykanizsai, aszódi, debreceni intézetekbe kerültek, vagyis feltehetően ezekben az intézményekben a több fiatal felügyelete több dolgozót igényelt. Sokan különösen abban bíztak, hogy a fővároshoz közeli aszódi intézményben dolgozhatnak tovább, vagy Tökölön, ahol hosszú távon tervezik a javítóintézetis gyerekek elhelyezését. Nem így lett.
Névtelenséget kérő forrásaink szerint az állásidő alatt, február elején behívták őket egy állománygyűlésre. Ezen a HVG információi szerint nagyjából ötvenen vettek részt. Elmondásuk szerint az értekezletet Nick János, a Szőlő utca megbízott, már BVOP-s vezetője tartotta, de tőle a büntetés-végrehajtás szintén jelenlévő hr-munkatársa hamar átvette a szót a munkajogi kérdések tisztázása érdekében.
