Szokatlanul hosszú sorok várnak nap mint nap a budapesti Rákóczi téri csarnokban, hogy rament ehessenek a Nem Ramen nevű helyen, és miután elfogyasztották a forró levest, gyorsan álljanak is tovább, hogy helyet adjanak a sorban utánuk állóknak. Nem ez azonban az egyetlen új ramenező a városban: a Bartók Béla úton a Nagomi is sorálló apró helynek ígérkezik – és ez csak két kiragadott példa a gombamód szaporodó ramenshopok közül.
A japán étel már meghódította a világot, és lassan csúcsra ér a magyar fővárosban is – az étel mellett most már a sorban állás és gyorsevés autentikus élményét is megtapasztalhatjuk anélkül, hogy Japánba kellene menni érte.
Nem ez azonban az egyetlen tulajdonsága a kultikus ételnek, nézzük a többit is!
1. Miből lett a csodabogár?
Mint sok más japán étel, a ramen eredetét is Kínába lehet visszavezetni, nevét is egy kínai tésztaféléről, a búzalisztből készülő lamianról kapta, bár a két étel nem azonos. A szigetországi verzió az 1880-as években jelenhetett meg, amikor a bezártsággal szakító Japánba kantoni szakácsok érkeztek, és a jokohamai kikötőben főztek az oda érkező külföldi munkásoknak. Ekkor még alapvetően egy tésztalevesről volt szó, amelyet az 1910-es évektől japán szakácsok kezdtek feldobni mindenfélével az európaiakkal együtt érkezett – és hamar kedveltté vált – sertéstől a savanyított bambuszig.
Az étel addigra már leküzdötte a kínai eredet miatti lenézést, de nagyra azért nem tartották: jellemzően munkások, diákok olcsó, de tápláló ételének számított, később tipikus menzaétel lett, amit az ember olcsó büfékben, gyorséttermekben fogyaszt el. Olyannyira, hogy amikor a II. világháború után hiánycikké vált a búza, komoly éhínség pusztított a szigetországban, és a krízist amerikai segélybúzával tudták megoldani.
Arra még évtizedeket kellett várni, hogy a ramen kultikus étellé váljon, majd az egész világ rajongjon érte. És bár Japánnak 2015 óta van Michelin-csillaggal is elismert ramenezője, a fogás máig megmaradt hétköznapi ebédre szánt, laktató ételnek, amelyet csak bekap az ember és rohan is vissza dolgozni. (Nem véletlen, hogy jó eséllyel Japánban tudunk a legolcsóbban rament szerezni, nagyjából 600-1200 jen, vagyis 1200-2400 forint közötti áron full extrásan.)
Ramenező Oszakában
Taklumi Harada / Yomiuri / The Yomiuri Shimbun via AFP
2. Beszéljünk az instant ramenről
Paradox módon a világ előbb ismerte meg a ramen instant változatát, amely alapvetően két elemből áll: szárított – pontosabban extrudált – tésztából és porított vagy paszta állagú levesalapból. Az instant rament hosszú kísérletezés után 1958-ban dobta piacra Ando Momofuku, aki ugyan Tajvanon született, mégis Japán egyik legnagyobb nemzeti hőse, fejlesztését (amely leginkább a tészta és a levesalap összecsomagolása) a 20. század legfontosabb találmányának szavazták meg a szigetországban.
Az instant ramen az elpusztíthatatlan gyors és meleg étel szinonimája, ráadásul a tészta nemcsak könnyen tárolható (hullámai miatt még kisebb helyen), de az extrudálásnak köszönhetően pillanatok alatt készre fő, akár a csomagolásra szánt pohárban is. A kifinomult, hosszan főtt alaplével készülő, számtalan feltéttel kínált ramennel az köti össze, hogy tökéletesen alkalmas gyorsan jóllakatni az embereket – ha nincs a közelben egy ramenshop, hát egy kis forró víz segítségével.
Mi azért megpróbálkoztunk az instant ramen tésztájának házi kivitelezésével, de ma már ehelyett inkább újraolvasnánk az erről szóló cikket. Egy instant rament szürcsölve:
https://hvg.hu/360/20241006_instant-ramen-teszta-otthon-elkeszites
3. Mitől ramen a ramen?
Azt már tisztáztuk, hogy egy tésztás levesről van szó, vagyis alapesetben mindenképpen része a tészta meg a leves, de a ramen ennél bonyolultabb, alapvetően öt elemből áll.
