Miután Karsai Dániel elvesztette az eutanáziáért indított strasbourgi perét – amiben ön is segítette ügyvédként –, miben bízhatnak, akik mellette ültek kerekesszékben?
Egy részük már sajnos nem él. Ők is fordultak a strasbourgi bírósághoz Dani irodáján keresztül. Az ottani gyakorlat az, hogy amikor nincs egyetértés egy alapvető jogi kérdésben, a többségi álláspontot fogadja el a bíróság. Mivel az eutanázia ügyében ilyen nincs, a bíróság tartózkodó – Dani szerint gyáva – döntést hozott. Ám amióta ez az ügy elkezdődött, több államban fogadtak el az eutanáziával kapcsolatos szabályozást, Franciaországban, Szlovéniában, Nagy-Britanniában is.
https://hvg.hu/360/20241001_hvg-Karsai-Daniel-alkotmanyjogasz-ALS-eutanazia-eletvegi-dontes-Emberi-Jogok-Europai-Birosaga
Mi indította arra, hogy csupa emberi méltósággal, szabadságjogokkal kapcsolatos ügyet vigyen?
A pszichológusom azt mondja, egy életforma sem véletlen. Későn lettem ügyvéd, és nem a „nyereségérdekelt” szférában dolgozom. A meghatározó ebben két személy, a nagymamám és az anyukám, akik olyan alkatok, hogy mindenkin segíteni akartak, és nem fontos számukra a pénz. Az olvasmányélményeim alapján már középiskolás koromban kifejezetten érdekelt a megalázottak és megszomorítottak sorsa, a második világháború és a holokauszt. A Helsinki Bizottságnál 2004-ben véletlenül, egy hirdetésre jelentkezve kezdtem dolgozni, akkor nem akartam ügyvéd lenni, s a civil szféra adta magát.
Pszichológust említ. Hogy lehet ilyen hatalmi ellenszélben lelkileg bírni például a kirúgott kölcseys tanárok vagy az Átlátszó Szuverenitásvédelmi Hatósággal vívott perét?
