Újságírókat lökdösnek, fenyegetnek, kitakarítandó szemétnek bélyegeznek. Kémkedés miatt maga a magyar kormány jelenti fel Panyi Szabolcsot, aki arról írt cikket, hogy Szijjártó Péter Szergej Lavrov orosz külügyminiszternek szivárogtat uniós tárgyalásokról – olyan határokat lép át tehát a hatalom, amik még nem sokkal ezelőtt is áthághatatlannak tűntek. Ebben a hónapban több olyan incidens is történt, amikor már fizikai erőszakkal akadályoztak riportereket a munkavégzésben. Március 10-én Csákberény polgármestere, Vécsei László lökte ki a Telex két munkatársát egy nyilvános lakossági fórumról, miközben Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a közvetlen közelben tartózkodott.
Néhány nappal később, a március 15-i békemeneten Kubatov Gábor titkárának utasítására biztonsági őrök hátráltatták fizikailag a tudósításban a HVG stábját, letaszajtották őket az útról, ahol tudósítottak. Azt üvöltötte egy szervező a riporternek, hogy fogyatékos, majd arra utasította a biztonsági őrt, hogy „takarítsátok ki őket innen”. Március 16-án az RTL riporterét szorongatták meg, amikor a miniszterelnöktől próbált kérdezni Kaposváron.
Ha valaki közélettel foglalkozó riporter – én egy évtizedig gyakoroltam ezt a remek hivatást –, nagyjából megszokja, hogy szóban gyalázzák, alázzák, beszólnak. A lökdösődés, fizikai atrocitás viszont eddig csak elvétve fordult elő, most pedig egy hétre minimum három jutott – mindhárom fent idézett esetben riporternők voltak a taszigálás célpontjai.
Ehhez a cikkemhez öt különböző médium öt újságírójával beszéltem, férfiakkal és nőkkel vegyesen, akik rendszeresen testközelből tudósítanak terepen.
