Az 1990-es Dunagate-hez hasonlítható, sőt annak jelentőségét is meghaladó ügy az Orbán-rendszer törvénytelen hatalomátmentési kísérletét dokumentálja. A százados bátor kiállása hozzájárulhat a közvélemény változásához és a Tisza győzelméhez az április 12-i választáson. Vélemény.
2026. március 25-én Szabó Bence, a Nemzeti Nyomozó Iroda századosa videójában arccal és névvel állt a nyilvánosság elé. A nyomozó leleplezte: az Orbán-rendszer Alkotmányvédelmi Hivatala szervezett akciót indított a Tisza Párt informatikai rendszerébe való beépülésre és a párt tönkretételére. Az 1990-es Dunagate-hez hasonlítható, sőt annak jelentőségét is meghaladó ügy az Orbán-rendszer törvénytelen hatalomátmentési kísérletét dokumentálja. A százados bátor kiállása hozzájárulhat a közvélemény változásához és a Tisza győzelméhez az április 12-i választáson.
A rendszerváltás utáni években volt már példa olyan bátor kiállásra, mint amit az egykori nyomozó mutatott be szerdán – mondta a HVG-nek Tóth Mihály büntetőjogász. Szerinte a mostani titkosszolgálati ügyben a bíróság feltehetően nem tartja majd megalapozottnak a nyomozó ellen megfogalmazott gyanúsítást, és az informatikusokat érintő eljárás is gyenge lábakon áll.
1989-90 folyamán a kommunista pártállam fokozatosan adta fel a hatalmát. Nem önzetlenségből, hanem mert nem volt más választása. A szovjet birodalom recsegett-ropogott, a csatlós rezsimek dominóként dőltek a térségben, és az akkori moszkvai vezetés nem volt hajlandó beavatkozni a magyar választásokba az állampárt érdekében. Az akkori pártvezetés felismerte: a demokratikus rendszerváltás elkerülhetetlen. Az MSZMP reformerei – Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Horn Gyula – elfogadták a demokratikus játékszabályokat.
A folyamat optimista módon, az ellentétes felek közös akaratából zajlott a Kerekasztal-tárgyalásoktól – ahol az MSZMP az ellenzékkel az átmenet előkészítéséről tárgyalt – egészen az első demokratikus választásokig. 1990 márciusában így szabad és fair választásokat tartottak, és bár az állampárt utódja, az MSZP vereséget szenvedett, a hatalmat békésen adta át az ellenzéki erőknek.
Az előző demokratikus rendszerváltás legfontosabb vonása, hogy a kihívók és kihívottak megegyeztek a rendszerváltás feltételeiben.
Az állampárt nem kapaszkodott foggal-körömmel a hatalomhoz, nem vette igénybe a titkosszolgálatokat az ellenzéki pártok fizikai bedöntésére, nem épített ki propagandamédiát az ellenzék megsemmisítő lejáratására.
Az utolsó szó jogán azt mondta még, „mindig is híres voltam arról, hogy megvesztegethetetlen vagyok”.
