A hétvégén ezrek látogattak ki a megnyitott Citadellára, hullámzott a tömeg, egyetlen pillanat alatt birtokba vették az emberek a hatalmas épületet, kívül-belül. Pedig, ha még emlékszünk rá, korábban nem rejtett semmi érdekeset. Egyetlen kapun át lehetett megközelíteni és a legtöbben nem is léptek be, mert minek? A magas falak alatt futó széles betonutat segélyező vicik-vacak bódék mellett elsétáltak a Szabadság-szoborig, majd vissza. Ugyanis az erőd déli oldalára csak a bátrabbak merészkedtek.
A Citadella felülnézetből 2013-ban
ORFK / H.Szabó Sándor
Csábító gondolat, hogy az Orbán-korszak vélhetően utolsó nagy kulturális beruházásának, a felújított a Citadellának szimbolikus jelentőséget tulajdonítsunk, pedig csak egy remek épület lett. Egy olyan urbanisztikai gesztus, amiből sajnos kevés volt az elmúlt tizenhat évben. A Kossuth térhez, de méginkább a 2001-ben átadott Millenárishoz mérhető mind színvonalában, mind jelentőségében.
A kiegyezés után mindenki szabadulni akart a zsarnokság gyűlölt jelképétől, a Citadellától, csak Jókai Mór kardoskodott a megtartása mellett.„Ültessenek benne pálmakertet, csináljanak múzeumot” Most gyakorlatilag ezt valósíttatta meg az Orbán-kormány. Bár nem múzeum, hanem kiállítás jött létre, ami nem is sikerült igazán jól, de erről később.
