„Annál szabadabb, tisztább és átláthatóbb választás, mint ami Magyarországon zajlik, hát nem nagyon van” – jelentette ki nemrég Rogán Antal kabinetminiszter, pedig már a 2022-es választást is úgy emlegették nemzetközi megfigyelők, hogy „szabad, de nem tiszta”.
Az akkori voksolás kapcsán elég az ellenőrizhetetlen, sőt elégetett levélszavazatokra, az önkormányzati buszokkal utaztatott szavazókra, a sok milliárd forintnyi közpénzből a Fidesz érdekében megtolt kampányra és a többségében büntetlenül maradt csalásokra gondolni.
Ami pedig a most vasárnapi előjeleket illeti, a miniszter kijelentését erősen árnyalják A szavazat ára című dokumentumfilm állításai arról, hogy a Fidesz jó ideje rendszerszinten, gyakran polgármesterek és alvilági figurák segítségével tartja rettegésben a legszegényebb települések lakóit.
Nekik van félnivalójuk, nem nekünk – állítja Tímár Áron és Tompos Ádám, akiket filmjükért már perrel fenyeget az egyik érintett polgármester. Egyikük civil, míg a másik újságíró, és mindketten annak a filmnek az alkotói, amely a múlt héten megrázta az országot. A De! Akcióközösség egy olyan problémára irányította rá a figyelmet, amely messze túlmutat a szavazatvásárláson: van egy lecsúszó, kiszolgáltatott, szinte feudális körülmények között élő társadalmi réteg, akiket a hatalom kihasznál. A szavazat árának alkotóival a filmről, társadalmunkról és lehetséges kilábalási lehetőségeinkről Kacskovics Mihály Béla beszélgetett.
A film szerint sokszor nem is pénzt adnak a szavazatokért, hanem például az alkoholistákat leitatják, a szerfüggőknek drogot adnak, máskor gyámhivatali retorzióval fenyegetnek. Az ilyen és ehhez hasonló befolyásolási kísérleteknek most, civil kezdeményezésre, a választás napján figyelő önkéntes őrszemek segítségével vetnének véget.
