Plagizált kisdoktorijának leleplezésével a HVG-nek tevőleges része volt Schmitt Pál bukásában, a jelenleg hivatalban lévő Sulyok Tamással kapcsolatban pedig nálunk olvashattak először arról, hogy – szemben az általa emlegetett családi legendáriummal – apja nem hős, hanem virtigli szélsőjobbos volt. Tóta W. Árpád publicistánk a mostani elnök súlytalanságát egy olyan kifejezésbe sűríttette, amit maga Sulyok tett még szélesebb körben ismertté, amikor bejelentette: őt nem ildomos „egy szatyor fingnak” minősíteni.
A HVG még bőven fekete-fehérben jelent meg, amikor az 1989-es ellenzéki kerekasztal-tárgyalásokon megállapodás született a köztársasági elnök közvetlen választásáról. Az akkor még liberális és referendumpárti Fidesz azonban (az SZDSZ-hez hasonlóan) nem írta alá az egyezséget, mivel attól lehetett tartani, hogy ha a nép választana, akkor az MSZ(M)P-s Pozsgay Imre lenne a befutó. A témában (is) tartott „négyigenes” referendum máig ható következménye, hogy az államfőt a parlament választja.
Jogszerű és/vagy „méltó-e” a hivatali idejük lejárta előtt megválni a közjogi méltóságoktól? Van-e korlát a mindenkori kétharmad előtt? Ezekről a kérdésekről is lehet(ne) értelmes vitát folytatni Sulyok és társai eltávolítása kapcsán, csakhogy a Fidesz ma egészen mást mond, gondol ezekről, mint amikor még Orbánék birtokolták az alkotmányozó többséget. A NER 16 évének terhes öröksége az is, hogy magába az államfői intézménybe vetett bizalom is megrendült.
Nincs olyan államfő, aki az 1989/1990-es rendszerváltás ne szerepelt volna a HVG címlapjain – volt, aki többször is. Galériánkban felidézzük a legemlékezetesebbeket. (A Horváth Zoltán, illetve Kőhalmi Zoltán vezette címlapcsapat egykori és mai munkatársai: Bódi Kati, D. Nagy Béla, Gutema Dávid, Marabu, Szoboszlay Péter, Zörgő Máté)
A képre kattintva fotógaléria nyílik!
