A Sulyok-ügy és a Fidesz: most jogszerűséget kér számon a párt, kormányon bátran váltott le neki nem tetsző embereket

Jogszerű és/vagy „méltó-e” a hivatali idejük lejárta előtt megválni a közjogi méltóságoktól? Van-e korlát a mindenkori kétharmad előtt? Ezekről a kérdésekről is lehet(ne) értelmes vitát folytatni Sulyok és társai eltávolítása kapcsán, csakhogy a Fidesz ma egészen mást mond, gondol ezekről, mint amikor még Orbánék birtokolták az alkotmányozó többséget. A NER 16 évének terhes öröksége az is, hogy magába az államfői intézménybe vetett bizalom is megrendült.

„Egy alkotmány tartalmi elfogadhatatlanságát állító erkölcsi-morális érvek nagyon súlyosak és meggyőzőek lehetnek. De egy dolgot sem most, sem máskor nem eredményeznek: közjogi értelemben vett érvénytelenséget” – szögezte le négy éve Karsai Dániel. Az életvégi döntés szabadságáért küzdő, 2024-ben elhunyt alkotmányjogász azért érezte szükségét, hogy másokkal is megossza álláspontját, amely szerint a jogállamot csak jogállami eszközökkel lehet visszaépíteni, mert akkoriban élénk vita folyt arról, hogy ha a Márki-Zay Péter vezette ellenzék esetleg szűk többséggel győzne a 2022-es választásokon, módosíthatná-e az Alaptörvényt.

Karsainak – és a hozzá hasonló szakvéleményt megfogalmazóknak – az volt a meggyőződése, hogy Orbánék ugyan látványosan visszaéltek a kétharmados parlamenti többségükkel, de ez senkit nem jogosít fel arra, hogy megpróbálja feles törvényekkel és némi csavaros indoklással felülírni az alkotmányt és a sarkalatos törvényeket. Másként vetődik fel a kérdés 2026. április 12., a Tisza által a rendszerváltás utáni legnagyobb szavazatszámmal és -aránnyal megnyert választás óta.

Ma így hangzik a kérdés: létezik-e bármiféle gátja annak, hogy az egymást váltó, kétharmados felhatalmazást szerzett politikai erők megváltoztassák az előző kétharmad által hozott döntéseket, köztük az államfő kinevezését?

A NER leomlott bástyainak utolsó falmaradványait védő fideszesek értelmezése szerint utóbbi kimeríti a joggal való visszaélés fogalmát, és – mint például Gulyás Gergely frakcióvezető fogalmazott – „visszamenőleges hatályú döntéshozatallal” nem lehet kikényszeríteni Sulyok Tamás eltávolítását.

Nem voltak ilyen finnyásak, amikor 2011-ben ugyanezt tették a Legfelsőbb Bíróság akkori elnökével, Baka Andrással, akinek még négy éve lett volna a poszton. A különbség annyi, hogy akkor – a „ne lógjon ki annyira a lóláb” jegyében – magát az LB-t is megszüntették. (Lett helyette egy régi-új intézmény: a Kúria.)

https://hvg.hu/360/20260602_elnoki-ugyek-a-hvg-ben-es-a-hvg-cimlapjain-hvg

Kövér László házelnök még pár éve is arról beszélt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, hogy a fékek és egyensúlyok rendszere egy hülyeség, „azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához”. Az a baj – fejtegette akkor, amikor még az ő pártja volt kormányon –, „hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus akaratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt”.

Orbán és pártalapító társa, Kövér alighanem azt is bánja már, hogy nem hallgattak Pokol Béla korábbi alkotmánybíróra, aki tavaly állt elő az Alkotmányvédelmi Tanács ötletével.

Hozzászólások