Bristolból, nagy szeretettel
Soha senki nem írja le a tétlenséget csupa nagybetűvel. A tétlenség csupa nagybetűvel nem lustaság, inkább a kivárás pillanata: a zenekarnév sok mindenre magyarázat.
A bristoli IDLES sokban különbözik Anglia bármelyik más zenekarától. Nem könnyen megérthető hely a nem bristoliaknak: Bristolban az ember a földön jár, de így is néha a mennyben érzi magát. Az IDLES a zeneipar bonyolult és számító szerkezetében kezelésbe vette a punk elhazardírozott és kifáradt örökségét, miközben nem is punk; dühös volt, de nem haragtartó, hangos, de nem kaotikus, attraktív, és visszahozta a szeretetet, a mozgalmasságot, felélesztette a nem vérfertőző energiákat.
Egy IDLES-koncert közönsége minimum két kiló mínusszal távozik. „A testvérem bevándorló; csontokból, húsból, vérből és szeretetből, belőled és belőlem lett, összetartozunk” – énekli Joe Talbot a Danny Nedelko című számban, és nem ez az egyetlen zászló, amit hiperintenzív show-jukban a zászlajukra írnak.
„Néha az erőszak egyszerű megfogalmazása a legjobb módja annak, hogy megmutassuk az empátia hiányát” – mondja Talbot, a poéta és lenyűgöző előadó, aki a semmiből valami kiszámíthatatlan felé tart. Egy másik sor, utalva a bristoli ötös érzékenységére a Brexitet követő apátiára, így hangzik: „Soha nem használt babacipő eladó.”
Az év koncertje a popzene leggyorsabban öregedő kifejezése; még véget sem ért, már készül a következő évi. A közhelyek ígéretéből azonban néha valóság lesz.
Az IDLES abban is különbözik a robotikus rockzenekaroktól, hogy tisztában van saját lehetőségeivel. Soha nem játszik másfél óránál többet, és nem azért, mert a repertoár nem bírná el – az intenzitás innentől fogva értelmetlen.
A Szigetet pár éve elvarázsoló IDLES ugyanúgy a Partisan Recordhoz tartozik, mint az előadásait valamiféle vad campus költői estjévé változtató Fontaines D.C., de az IDLES még hangosabb és radikálisabb költészet. Öt albummal, köztük a Brutalism című, debütáló lemezével, majd a nagy megmondólap, a New Musical Express által lazán a minden idők legjobb brit albumának nevezett harmadikkal, az Ultra Monóval ismertté tette magát.
A mérgező férfias örömökről szóló Joy As An Act of Resistance-szal, a függőségeket kontrolláló melankolikus utazó dilemmáit megörökítő Crawlerrel visszatalált a földre, a két éve megjelent listavezető Tangk című albummal pedig elfoglalta a helyét ott, ahová mindig is tartott: a csúcson.
- Ligeti Nagy Tamás
IDLES – Budapest Park, július 8.
