Nem sokkal azután, hogy nagykorú lett, már jött is Andrzej Wajda, és főszerepet adott önnek A légióban.
19 éves voltam, elsőéves a színiakadémián. Wajda hallott már valamit felőlem, de anélkül esett rám a választása, hogy látta volna a legelső filmemet, a Sebesült az erdőben címűt. Annyi jutott a fülébe, hogy a benne szereplő srác nem tehetségtelen. A harmincas éveiben járt ekkor, 19 évvel volt idősebb nálam. A színművészeti rektora közölte a filmjéhez fiatalokat kereső Wajdával, hogy csak egyetlen olyan hallgató van az akadémián, aki alkalmas lehet a Hamvak című, klasszikus Zeromski-regény filmváltozatára, A légió főszerepére. Wajdának ennyi is elég volt, engem választott. Színészi életem legfontosabb pillanata volt. És nem csak a színészinek.
A színművészeti előtt bokszolt.
Sok mindenben kipróbáltam magam, bokszban és vívásban is. A légióban azt is megmutathattam, milyen jól ülöm meg a lovat. Még manapság is lovagolok. Fiatalon kezdtem, profinak számítottam, de A légióra trénerrel készültem. A filmet beválogatták Cannes-ba (abban az évben Jancsó Miklós filmje, a Szegénylegények is versenyben volt – a szerk.). A legnagyobb rendezők láthatták az alakításomat. Sophia Loren volt a zsűri elnöke. Azt mondta nekem, hogy nála az én alakításon volt a nyerő.
