Az 1877. szeptember 11-én született és 1926. július 20-án meghalt bolsevista politikus, Feliksz Dzerzsinszkij életét ugyanúgy egyszerűsítik le a bolsevizmus hívei és ellenfelei: ő volt a bolsevisták ügyének legkeményebb, legodaadóbb harcosa, a forradalom ellenségeire lesújtó legkeményebb ököl. Ő volt a bolsevista terror megtestesítője, legkegyetlenebb, legfanatikusabb úttörője. Ugyanaz a kép, ellentétes látószögből. Mintha az ő eseményekkel, fordulatokkal, drámákkal túlzsúfolt életéből, sokágú tevékenységéből, Leninhez, Sztálinhoz, Trockijhoz fűződő ellentmondásos, feszültségekkel teli viszonyából semmi, de semmi más nem lenne érdekes.
„Egy matematikatanár gyereke” – így hazudtak róla igazat a Kádár-kori Magyarországon (Magyarország, 1977. február 27.). Valóban tanított gimnáziumban az apja, Edmund-Rufin Dzierżyński, de alapvetően lengyel földbirtokos nemes volt. Lengyelország akkor orosz fennhatóság alatt lévő, ma Belaruszhoz tartozó részén terült el a birtokuk. A falujukat Dzerzsinszkij tiszteletére Dzerzhinovo névre keresztelték, ma is így hívják. A németek által a világháborúban felgyújtott kúriájukat újjáépítették, és ma Dzerzsinszkij emlékét őrző múzeum van benne.
A matektanár-földbirtokos apát fiatalon elvitte a tüdőbaj. Szintén lengyel özvegyére nyolc kiskorú gyermek, köztük a négyéves Feliksz gondját hagyta. Feliksz gyerekkorának tragikus eseménye volt lánytestvére halála. Egy családi vadászaton eltévedt golyó végzett vele. Sosem derült ki, melyik testvére puskájából szállt ki az a golyó. Ketten jöttek szóba, az egyik Feliksz volt.
Tízéves korában beírattak a mai Litvánia fővárosa, Vilnius orosz gimnáziumába. Későbbi nagy ellensége, egy másik lengyel nemes ifjú, Jozef Piłsudski, későbbi lengyel elnök is ide járt. Hiába oktatták Felikszet orosz iskolában, hiába fenyítették meg őt is, mint a többi lengyel gyereket, ha lengyelül szólaltak meg az iskola területén, élete végéig hibásan, erős akcentussal beszélte az oroszt. Nem volt valami jó tanuló. Elsőben meg is buktatták. Később már szinte minden tárgyból jó eredményeket ért el, csak oroszból és görögből bukdácsolt.

Két hónappal az érettségi előtt kirúgták felforgató tevékenység miatt, szocialista jelszavakkal ékítette az iskola falait. 17 éves korában belépett egy szociáldemokrata önképző körbe, 18 évesen pedig Litvánia Szociáldemokrata Pártjába. Ettől kezdve élete végéig a mozgalomról szólt az élete.