Egy hét leforgása alatt az amúgy is túlingerelt, leterhelt, agyonstresszelt magyar állampolgár egy ország méretű sakktábla kellős közepén találta magát. Reménykeltően világos és kétségbeejtően sötét figurák között. Úgy érezhette, hogy ő dönti el a partit, majd azt is, hogy a játszma elveszett, a veszteséget pedig, ahogy ezt kénytelen volt megszokni, ő könyvelheti el.
Nem egy sakkjátszmában élünk, a le nem játszott partinak nincs vesztese, közös felelősség viszont, hogyan lépünk tovább.
Sulyok Tamás aláírta az Alaptörvény 17. módosítását. Azt a dokumentumot, amely miatt – állította az immár volt köztársasági elnök – veszélyben a magyar jogállamiság, nem lesz legitim Magyarország következő köztársasági elnöke, s amellyel a kormány megtagadja 1956 örökségét. A távozó köztársasági elnök
az utolsó szó jogán, a nemzeti egység nevében mélyen megosztó, konfliktus- és feszültséggerjesztő búcsúbeszédet mondott, nehogy kétség maradjon bárkiben is, mi a politikai öröksége: a társadalmi terhek és kockázatok tudatos, tevőleges növelése.
https://hvg.hu/360/20260715_sulyok-tamas-eltavolitas-fidesz-17-alaptorveny-modositas
