Mennél kilencvennel egy hajtűkanyaros szerpentinen lefelé?
Akármilyen csábító lehetőség az, hogy az ember a mozivászon helyett élőben tapasztalja meg, milyen lehet egy klasszikus autósüldözés, azért elég félelmetesnek tűnik, én meg végképp nem tartozom azok közé, akiket feldob a száguldás. A kérdésre mégsem tudtam nemmel válaszolni, legfeljebb meglepett, hogy egyáltalán felmerül, hiszen én csak arra vállalkoztam, hogy kövessek egy kerékpárost a Tour de France időmérő szakaszán.
Filippo Ganna kerékpározó a Tour de France 16. szakaszának teljesítésekor
AFP / Loic Venance
Az időmérő (franciául contre-la-montre, vagyis – verseny – „az órával szemben”) a világ legismertebb kerékpáros körversenyének különleges etapja, amelynél nem rajban indulnak el a versenyzők, hanem külön-külön, és a bevett 130-200 kilométeres szakasznál jóval rövidebb távot tesznek meg. Ilyen jellemzően az első szakasz – idén Barcelonából –, ahol prológusként a 23 induló csapat teszi meg így a szokásosnál jóval rövidebb távolságot, az igazi sprint azonban az egyéni időmérő, amelynek, mint a neve is jelzi, egyesével indulnak neki a versenyzők.
Az idei Tour időmérője a 16. szakasz volt kedden, amikor 26,1 kilométert tett meg a még versenyben levő 164 kerékpáros Évian és Thonon között. És bár mindkét város a Genfi-tó partján fekszik, és mindkettő a tengerszint felett nagyjából 390 méterrel, az út ennél bonyolultabb volt: az első tíz kilométeren összesen 409 méteres emelkedővel indítottak, ezt követte a cikk elején is említett, 7 kilométeres, meredekebb, hajtűkanyaros lejtő (amit a profik „technikásnak” neveztek, én inkább káromkodtam), majd a végén 9 kilométeres kanyargós, sík szakasz.
https://pulzus.hvg.hu/egeszseg/20260302_orszaguti-biciklizes-longevity-egeszseg-gergely-marton-pulzus-mont-ventoux
