Csalódniuk kellett azoknak, akik a szakmai szervezetek és az egészségügyi kormányzat figyelmeztetése ellenére is abban bíztak, hogy a kórházi fertőzésekről szóló első adatok afféle instant diagnózist adnak az ágazatról, vagy épp a hozzájuk legközelebbi kórház megbízhatóságáról, állapotáról. Mert bár az adatok böngészhetők, intézményenként lekérdezhetők, valójában a laikusok számára alig-alig értelmezhetők: a „CDI-incidenciaarány”, a „CDI-incidenciasűrűség” meg a „SIR mutató (HBCs-alapú kockázatkiigazítási módszertannal számolva)” feliratok láttán alighanem sokan elkedvetlenedve zárták be a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) oldalán létrehozott adatbázist.
Noha a nyilvánosság talán többet remélt az Orbán-korszakban szigorúan titkolt részletes fertőzési számsorok közzétételétől, az adatbázis megnyitásának már az első visszajelzések alapján olyan hatása volt, mint az állóvízbe dobott kavicsnak: rég nem látott, ráadásul a nyilvánosság előtt zajló szakmai diskurzus indult, ami önmagában előrevetíti, hogy a kórházak az eddiginél nagyobb figyelmet, energiát fordítanak a fertőzések megelőzésére.
