Unger Anna, az NVVH újdonsült elnöke – aki tekintélyes jogászokat ütött ki a posztért folyó versenyben – éppen azzal a kutatói attitűddel váltotta ki a kezdeti kritikákat, amivel már a nem túl távoli jövőben is meggyorsíthatja a sokak által várt elszámoltatást. Mint a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetője a HVG minapi, Címlapsztori pódiumbeszélgetésében kifejtette, „a NER lustasága miatt” az elmúlt 16 év korrupciós mechanizmusainak nem alakult ki széles spektruma. Márpedig ha ez így van, akkor talán a látszólag egyedi ügyek feltárása sem lesz olyan bonyolult, mint elsőre látszik. A tipizálásban pedig sokat segít, hogy Ungernek – még „mezei” politológusként, egyetemi oktatóként –
a Nemzeti Együttműködés Rendszerének négy szakaszát már sikerült jól körülhatárolnia abból a szempontból, melyikben milyen módszerrel talicskázták ki a közpénzeket.
https://hvg.hu/itthon/20260922_unger-anna-nvvh-idezetek-orban-viktor-fenyegetes-magantokealap-maffia
Az első etapban, a NER–1 időszakában az Orbán-kormány jogilag teremtette meg annak lehetőségét, hogy belenyúljon a piaci folyamatokba. Ennek eklatáns példája volt, amikor a kormány 2011-ben az adószabályok átalakításával, például az Erzsébet-utalvány kedvezményes adózásának a bevezetésével kiszorította a piacról az addig jelen lévő konkurens étkezésiutalvány-kibocsátókat, a Sodexót, az Edenredet és a Le Cheque Déjeuner-t.
Az Európai Bíróság 2016-ban ugyan kimondta, hogy ez súlyosan piactorzító és törvényellenes volt, de még az is az adófizetők pénzébe került, mert 2019-re már a kártérítést is megítélték az utalványos cégek külföldi tulajdonosainak, ami mintegy 50 milliárd forint közpénz kidobását jelentette. Unger Anna az ilyen, alapvetően jogi úton elért piactorzító intézkedések közé sorolja a bankadó bevezetését és a plázatörvényt is, valamint a NER–1 végén kiosztott dohánykoncessziókat.
