A mesterséges intelligencia negatív hatásairól szóló jóslatok az elmúlt időszakban dominálták a címlapokat. Ha a robotok uralma és a világvége nem is jön el holnap, valós, hétköznapi tapasztalatunk az AI gondolkodásunkra gyakorolt negatív hatása. Egyelőre nem jelenik meg hagyományos teljesítményértékelésben vagy vezetői kimutatásokban, de mire mérhető lesz, ezt a jelenséget nehéz lesz visszafordítani.
Egyre több mindent szervezünk ki az elménkből
Egyes kutatások szerint bizonyos országokban már romlani kezdett a kognitív teljesítmény. A Flynn-hatás – a 20. század jelentős részében évtizedenként átlagosan 2-3 ponttal emelkedtek az IQ-tesztek eredményei –, több országban, köztük Norvégiában, az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban is lelassult, megállt, sőt esetenként visszájára fordult. Bizonyos kognitív mutatók alapján ma már az sem egyértelmű, hogy a fiatalabb generációk jobban teljesítenek-e, mint az előttük járók.
A folyamat jóval az AI térnyerése előtt kezdődött. Amikor a 2000-es évek elején keresőmotorokra bíztuk a memóriánk egy részét, ez szinte kizárólag nyereségnek tűnt: azt gondoltuk, így agyi kapacitásunk szabadul fel az értékesebb, összetettebb gondolkodásra. A külső memóriának viszont ára van: a mintázatok felismeréséhez szükségünk van arra a saját fejünkben tárolt tudásra, aminek a segítségével gyorsan kapcsolatot teremthetünk egymástól akár távolinak tűnő gondolatok között. Ha ezt a tudást folyamatosan kívülről kell előkeresnünk, lassabban és nehezebben következtetünk, és kevésbé könnyen ismerjük fel az összefüggéseket.
Betsy Sparrow-nak, a Columbia Egyetem pszichológusának a Science folyóiratban egy még 2011-ben megjelent kutatása azt mutatta, hogy az emberek már abban a pillanatban kevésbé rögzítik az információt az emlékezetükben, amikor tudják, hogy később bármikor rákereshetnek. Ez a kiszervezés automatikusan, tudatos döntés nélkül történik. Egy 2024-es, a Frontiers in Public Health folyóiratban megjelent metaanalízis azt is megerősítette, hogy a folyamat önmagát erősíti: minél többször keresünk rá valamire, annál kevesebbet jegyzünk meg, és minél kevesebbet jegyzünk meg, annál többször kell keresnünk. Az AI térnyerésével magát a kritikus gondolkodást is elkezdtük kiszervezni.
Az MIT Media Lab egy 2025-ös kutatásának előzetes eredményei szerint azoknál, akik nagy nyelvi modell, vagyis LLM segítségével írtak szöveget, lényegesen alacsonyabb volt az emlékezéshez, a kreativitáshoz és a figyelemhez kapcsolódó agyi hálózatok aktivitása, mint azoknál, akik csak keresőt használtak, vagy semmilyen digitális segítséget nem vettek igénybe. Az LLM-et használók 83 százaléka néhány perccel később már nem is tudott pontosan idézni a saját maga által írt esszéből. A kutatók ezt „kognitív adósságnak” nevezték:
mintha a jelenben hitelt vennénk fel a jövőbeli önmagunktól, aki ennek következtében mérhetően kevésbé lesz képes ugyanarra a szellemi teljesítményre.
A következmények messze túlmutatnak az egyéni gondolkodáson. Ahogy az AI egyre inkább beépül a mindennapi munkába, a gondolkodási feladatok folyamatos kiszervezése idővel a képességek kollektív leépüléséhez vezethet. Ez pedig már a szervezetek tudását, alkalmazkodóképességét és ellenállóképességét is gyengítheti. A BCG egyik felsővezetők körében végzett kutatásában a válaszadók fele azt mondta, hogy már most érzékeli bizonyos készségek leépülését a szervezetében, több, mint 60 százalékuk pedig arra számít, hogy ez a következő három-öt évben érdemi üzleti kockázattá válik.
A BCG és a Harvard Business School közös kutatásai szerint az AI rendkívül erős kiegyenlítő eszköz lehet, a gyengébben teljesítő szakemberek teljesítménye látványosan javulhat. Ugyanez a kutatás viszont arra is rámutatott, hogy a mesterséges intelligencia előnye nagymértékben függ attól, hogy miként használjuk. Amikor a szakemberek kritikátlanul hagyatkoztak a meggyőzően hangzó AI-válaszokra, és nem ellenőrizték vagy értékelték azokat önállóan, a teljesítményük romlott. Az AI gyorsabbá tette a munkát, de az ítélőképességet nem javította.
Ha mindenki folyamatosan ezekre az eszközökre támaszkodik, egyre kevesebb lehetőség marad azoknak a készségeknek a megszerzésére és gyakorlására, amelyek révén az ember valódi hozzáadott értéket tud teremteni. Ha ezt a folyamatot nem kezeljük tudatosan, könnyen kialakulhat az önmagát erősítő spirál:
minél kevesebbet használjuk a képességeinket, azok annál inkább leépülnek, és minél inkább leépülnek, annál jobban szorulunk rá az AI-eszközökre.
