A dolgozók mellett teljes vállalatok is kritikus képességeket veszíthetnek el az AI miatt

Mióta ember az ember, törekszik rá, hogy a feladatait kiszervezze. Köveket használ másik kövek ütögetésére, vízzel vagy gőzzel hajtott gépekkel mérsékli a fizikai munkát, számológépekkel vagy GPS-szel váltja ki a szellemi munka egy részét. A generatív mesterséges intelligencia (GenAI) viszont egészen új minőségű ugrást jelent. Egyre többet beszélünk az úgynevezett

„kognitív adósság” jelenségéről, vagyis a kritikus gondolkodás, az ítélőképesség, a kíváncsiság és a kreativitás fokozatos leépüléséről azoknál, akik rendszeresen támaszkodnak a mesterséges intelligenciára.

Az egyéni képességek leépülése mellett húsbavágó probléma az is, amikor egy szervezeten belül egyszerre több száz vagy akár több ezer embernél jelentkezik ezen képességek eróziója. Ezt a jelenséget a Boston Consulting Group (BCG) szakértői az emberi kompetenciák kollektív leépülésének – „széleskörű képességvesztésnek”, angolul distributed de-skillingnek – nevezik, ami idővel aláássa a vállalat szervezeti intelligenciáját és alkalmazkodóképességét.

A legfontosabb készségek kerülnek veszélybe

Többről van szó, mint tehetségmenedzsment probléma, ez rendszerszintű kihívás – fogalmaz friss tanulmányában a BCG. A fő kérdés az, hogy egy adott szervezet miként építi be az AI-t a működésébe: milyen irányítási mechanizmusokat, munkafolyamatokat és vállalati kultúrát alakít ki köré. A BCG több iparágra kiterjedő globális kutatásában 70 felsővezetőt és döntéshozót kérdezett meg a jelenségről. A válaszadók fele már most érzékeli a de-skilling jeleit, több mint 60 százalékuk pedig úgy véli, hogy a jelenség a következő három-öt évben érdemi kockázattá válhat.

A vezetők szerint pontosan azok a kompetenciák a leginkább kitettek a mesterséges intelligencia okozta de-skillingnek, amelyek hosszú távon a legnagyobb mértékben határozzák meg a szervezeti teljesítményt. A veszélyeztetett kompetenciák közé tartozik az ítélőképesség és a döntéshozatal, a problémák megértése és megfelelő keretezése, a kreatív gondolkodás, az elemző és ok-okozati gondolkodás, valamint a megoldások kidolgozása és értékelése.

Ezek a képességek alkotják a stratégiai gondolkodás magját – és éppen ezeket képes a GenAI a legközvetlenebbül kiváltani, ha a nem megfelelő kontrollok és szervezeti korlátok mellett használják. A vezetők szerint a problémák beazonosítása és keretezése a szervezeti teljesítmény szempontjából a legfontosabb készség. Ezzel párhuzamosan az ítélőképesség és a döntéshozatal kapta a legmagasabb kockázati értéket a vizsgált kompetenciák közül. Nem véletlenül:

a stratégiai gondolkodás két alappilléréről van szó – a probléma felismeréséről és a megfelelő döntés meghozataláról.

Ha egy szervezet elveszíti annak képességét, hogy a valódi problémát azonosítsa, akkor azt később nem lesz képes kompenzálni azzal, hogy a mesterséges intelligencia gyorsabb elemzéseket vagy hatékonyabb végrehajtást biztosít. Az ítélőképesség és a döntéshozatal folyamata hasonlóan sérülékeny, hiszen a vezetők sokszor hiányos információk birtokában próbálnak megoldani egy problémát, döntést hoznak, figyelik annak következményeit, majd a tapasztalatok alapján finomítják saját mentális modelljeiket.

Ahogy az egyik megkérdezett vezető fogalmazott: „Egyre gyakrabban látom, hogy az AI-ra úgy tekintenek, mint a szoba bölcsére, miközben a rendszer kevés információból dolgozik, rövid utasításokat kap, és nincs kellően összekötve a vállalati stratégiával vagy értékekkel. Az eredmény általában elfogadható, de sablonos, ami végül eltérő elvárásokat és félreértéseket szül a szervezeten belül.” Veszély fenyegeti a kreatív gondolkodást, az elemző és ok-okozati gondolkodást, valamint a megoldások kidolgozásának és értékelésének képességét is.

Mivel a mesterséges intelligencia  gyorsan és viszonylag meggyőzően állít elő ötleteket, a munkatársak önálló ötletalkotási készsége idővel gyengülhet. A technológia mintázatfelismerési ereje könnyen az elemzés mélységének illúzióját kelti, ami háttérbe szoríthatja az alapos ok-okozati vizsgálatot és a kritikus tesztelést. Több vezető szerint egyre gyakoribb, hogy az egyes csapatok különösebb ellenőrzés nélkül fogadják el az AI által készített elemzéseket, elhagyva a logikai alapok vagy rejtett feltételezések elemző vizsgálatát.

Az egyelőre viszonylag védett készségek jellemzően az emberi kapcsolatokhoz és az érzelmi intelligenciához kötődnek. Az empátia és az aktív figyelem, az önismeret és a motiváció, a kíváncsiság és az élethosszig tartó tanulás, a rugalmasság és alkalmazkodóképesség, valamint a vezetői és társas befolyásolási képességek

olyan kompetenciák, amelyek alapvetően az emberi tapasztalatokra, a személyes jelenlétre és az érzelmi ráhangolódásra épülnek. A mesterséges intelligencia érdemben nem képes ezeket helyettesíteni, legalábbis egyelőre ezek bizonyulnak a legellenállóbb készségeknek.

Nem csupán megnyugtató kivételekről van szó, éppen ellenkezőleg: aktív védőhálóként szolgálhatnak azoknak a kompetenciáknak a megőrzésében, amelyekre az AI a legnagyobb nyomást gyakorolja. Az empátia és az aktív figyelem például fenntarthatja azokat a mentorálási kapcsolatokat, amelyeket a mesterséges intelligencia fokozatosan háttérbe szorít. A vezetői készségek és a társas befolyásolás képessége lehetővé teheti a strukturált vitákat olyan helyzetekben, amikor az AI által generált, egyre inkább egységes gondolkodásmódot már talán senki sem kérdőjelezné meg. Az önismeret és a motiváció pedig értelemszerűen arra ösztönözheti a munkatársakat, hogy ne fogadják el automatikusan a mesterséges intelligencia válaszait, hanem kritikusan vizsgálják is meg azokat.

A vezetőknek ezért nem fejlesztendő „soft skillekként” érdemes tekinteniük ezekre a kevésbé veszélyeztetett képességekre, hanem tudatos ellensúlyként kell őket kezelniük a technológia által kiváltott kompetenciavesztéssel szemben.

Amikor a képességek leépülése szervezeti szintre emelkedik

Mi történik akkor, amikor nem egyéni, hanem csapatot, üzletágat vagy a teljes vállalatot érintve jelentkezik a de-skilling?

A hanyatlás rendszerint azzal kezdődik, hogy a munkatársak különösebb ellenőrzés nélkül fogadják el az AI által előállított eredményeket. A megkérdezett vezetők közel 90 százaléka említette, hogy a csapatok teljesen kihagyják a kritikus gondolkodást és idővel senki sem keresi a gyenge pontokat az elemzésekben, így a hibák és vakfoltok észrevétlenül maradnak.

A kritikátlan elfogadás nem egyszerűen minőségi probléma, hanem az ítélőképesség fokozatos leépülésének az előszobája. Az egyik leglátványosabb következmény a felelősségérzet gyengülése. A vezetők több, mint fele szerint a munkatársak egyre gyakrabban hárítják el a felelősséget „az AI javasolta” mondattal. Mikor az egyéni ítélőképesség gyengülésének a hatása kollektív szinten is megjelenik, ritkulnak az érdemi szakmai viták, csökken a gondolkodás sokszínűsége, gyengül az együttműködés.

A kutatásban résztvevő vezetők 43 százaléka kevesebb konstruktív vitát, 49 százaléka kisebb gondolati diverzitást, 34 százaléka pedig romló csapatmunkát tapasztal.

A dinamika mögött egyszerű mechanizmus húzódik meg. Amikor mindenki ugyanazokat az AI-eszközöket használja, amelyek ugyanazon adathalmazokon tanultak, a válaszok és az azok mögött álló gondolkodási minták is egyre hasonlóbbá válnak. Ez pedig csökkenti annak szükségességét, hogy a munkatársak kikérjék egymás véleményét, vitatkozzanak vagy továbbfejlesszék kollégáik ötleteit – így minden problémára azonos megoldás születik.

A problémát tovább növeli, hogy a vezetők szerint a gyorsaságra épülő verseny egyszerűen kiszorítja a minőségi szakmai vitákat, „kevesebb vita alakul ki, mert mindennek azonnal el kell készülnie”.

Ha sosem tanulják meg

A felszíni tünetek mögött van egy még mélyebb szerkezeti probléma is, a fiatal tehetségek lassuló fejlődése. A vezetők 53 százaléka ezt nevezte az egyik legsúlyosabb következménynek. Amikor a kutatást, az első elemzéseket, a dokumentumírást, a hibakeresést vagy a problémák részekre bontását már a mesterséges intelligencia végzi el a pályakezdők helyett, akkor ez a réteg kimarad azokból az ismétlődő tanulási helyzetekből, amelyek korábban fokozatosan segítettek számukra szakmai tapasztalatot szerezni, és az ítélőképességüket kifejleszteni. Több vezető is hangsúlyozta: valódi szakmai érzék csak akkor alakulhat ki, ha az illető maga végzi el az adott munkát.

Ahogy az egyik vezető összefoglalta: „A kevesebb gyakorlati tapasztalat gyengíti a felelősségérzetet, a kisebb felelősségérzet pedig még kevésbé ösztönzi az embereket az AI eredményeinek a megkérdőjelezésére”. És a következmény? Kevesebb alkalom marad az önálló ítélőképesség gyakorlására és a valódi szakmai tapasztalatszerzésre. Ahogy a mesterséges intelligencia fokozatosan átveszi a belépő szintű feladatokat, a vállalatok egyre gyakrabban várják el az új munkatársaktól, hogy a hagyományos fejlődési lépcsőfokokat átugorva, magasabb szintű feladatokat lássanak el. Egy vezető szerint:

„A jövő belépő szintű munkavállalójának olyan feladatokat kell majd elvégeznie, amelyeket korábban öt- vagy tízéves tapasztalattal rendelkező kollégák végeztek.”

A fiatalok mellett a tapasztalt szakembereket is fenyegeti az egyik vezető által „robotpilóta-csapdának” nevezett jelenség, vagyis az, amikor a saját szakmai ítélőképességük helyett megszokásból, illetve az időfaktor miatt pusztán az AI döntésére támaszkodnak. Bár ezzel fenntartják a magasan teljesítés látszatát, fokozatosan elvesztik azt a szakmai tudást és ítélőképességet, amely valóban értékessé tette őket.

A vezetők harmada szerint különösen aggasztó tendencia a mentorálás, a coaching és a tudásmegosztás visszaszorulása. Ez ugyanis közvetlenül veszélyezteti a szervezeti tanulás hosszú távú képességét. Ahogy az egyik vezető fogalmazott, a vállalatnál tartott képzési napok „már nem a tanulásról szólnak, hanem arról, hogy a résztvevők AI-eszközökkel tartalmat generáljanak”.

Nem reménytelen

Egyre több vállalat kezd kísérletezni olyan megoldásokkal, amelyek segíthetnek megőrizni a kritikus emberi képességeket. Egyértelműen látható, hogy érdemes befektetni olyan, egyelőre kevésbé sérülékeny képességekbe, mint az empátia és az aktív figyelem, a kíváncsiság, az élethosszig tartó tanulás képessége, az önismeret és belső motiváció. Ezek a kompetenciák tartósabbak, a szervezet immunrendszerét alkotják meg.

Emellett az egyre fejlettebb AI-ügynökök korában az embereknél kell tartani az utolsó szót, vagyis nekik kell kimondani a végső szakmai ítéletet és egyben viselniük kell a döntések felelősségét is. Szintén kiemelten fontos a senior és junior munkatársak közötti tudásátadási kapcsolat megőrzése, hiszen a szervezetekben ezen a csatornán keresztül öröklődik tovább az a tudás és tapasztalat, amelyet nem lehet kézikönyvekből vagy AI-válaszokból elsajátítani.

A vállalatok számos megoldással próbálkoznak. A kutatásunk során és a vezetői interjúik alapján hat olyan megközelítést azonosítottunk, amelyet a vállalatok már ma is alkalmazhatnak. Ezeket a megoldási javaslatokat fogjuk az Üzleti intelligencia következő részében bemutatni.

Nyitókép: Shutterstock