Amikor kiderült, hogy Németországban Szász-Anhalt, majd Mecklenburg–Elő-Pomeránia tartományi választását a szélsőjobboldal nyeri, többször is elhangzott egy izgalmas felvetés:
lehet, hogy hosszú távon a mérsékelt pártok járnának azzal jól, ha az AfD egy tartományban hatalomra kerülve kénytelen lenne megmutatni, milyen az, ha nem ígérget, hanem kormányoz is?
Politológusok és közgazdászok sokat vizsgálták már, hogy ha szélsőséges és/vagy populista politikusok hatalomra jutnak, akkor a radikális szavaikat ugyanilyen tettek követik-e, vagy elindulnak a mérsékelt irányba, illetve mekkora eséllyel teszik tönkre a saját országuk gazdaságát.
https://hvg.hu/360/20260907_welt-kommentar-szasz-anhalt-europa-afd-jobboldal-baloldal
Mindenki másképp csinálja
Az elmúlt néhány évben egészen eltérő utakat láthattunk. Az Egyesült Államokban Donald Trump első elnöksége alatt ugyan folytatta populista kommunikációját, ám a gazdaságpolitikája belesimult az ottani jobboldali átlagba, a második elnökségében viszont már elszabadult hajóágyúként viselkedik.
Olaszországban Giorgia Meloni a 2022-es hatalomra jutása óta folyamatosan igyekszik a szélsőjobbról indult pártját jobbközépre tolni, szavakban és tettekben egyaránt.
https://hvg.hu/360/20260914_hvg-olasz-kormanyrekord-felsiker-agazdasagban-fenyegetes-jobbrol-csucsteljesitmeny
Dél-Amerikában a brazil Jair Bolsonaro 2019 és 2023 között valóban megpróbálkozott egy olyan radikális kormányzással, mint amilyennel kampányolt, ám bele is bukott, az argentin Javier Milei pedig 2023 óta nagy reformokba vágott bele, de nem annyira drasztikus módon, mint ahogyan korábban ígérte.
Mivel a populista jobboldal egyik fontos témája a migráció, a kutatók először azt vizsgálták, hatalomra kerülve mennyire lesz radikális az ilyen pártok bevándorlási politikája.