A héten döntöttek a tagállamok képviselői a Magyarországgal szemben 2022 végén elindított jogállamisági eljárás lezárásáról. Gyakorlatilag egy kormányzati ciklus telt el úgy, hogy a pénzek egy része zárolás miatt nem volt elérhető. Egy része meg igen, de az átpolitizált környezetben erről kevesebb szó esett, mint a zárolásokról. Ez mennyiben változtatta meg az érintettek hozzáállását? Alternatíva lehetett a közvetlenül lehívható forrás?
Mi azt láttuk, hogy amikor felfüggesztették a kohéziós pénzeket, volt egy fellángolás, hogy akkor közvetlen forrásból lehet pótolni, de gyorsan kiderült, hogy ezek nem csereszabatosak egymással. Azért születtek olyan projektek, amelyekkel nyertek is. Ami viszont kifejezetten nehezítette a helyzetet, az a kekva-hatás volt. Amikor felfüggesztették az alapítványi fenntartású intézmények részvételét az Erasmus és a Horizon programokban, az első hónapokban teljes volt a zavar, sokan azt hitték, mindenki ki van tiltva a Horizonból. Miközben ez nem így volt: a kekvások semmilyen forrásból nem kaphattak támogatást, a többieknél viszont nem volt korlátozás. Az pedig, hogy pontosan mit lehet és mit nem, néha még az uniós intézményeknek sem volt világos.
És akkor most minden rendbe jön?
Most, hogy végre feloldják a felfüggesztést, szerintem ugyanolyan nehéz lesz a helyzet, szükség lesz egy visszailleszkedési időszakra, mivel azok a konzorciumok, amelyekből kikerültek a modellváltó intézmények, időközben találtak más partnert – és itt 2–3, sokszor ötéves partnerségekről van szó. Elképesztő erőfeszítéseket tettek az itteni egyetemek, hogy megtartsák a kapcsolataikat, de mindenkinek ment tovább az élet, jöttek a kiírások, kerestek más partnereket.
A kekvás felfüggesztés hatása legalább öt évig kitart, ha a Bizottság nem nyújt valamilyen kompenzációt.
Csaknem négy évig tartott a kizárás, még öt év az majdnem egy évtized.
Igen, ez rengeteg idő. Érdemes lenne az Európai Bizottság felé jelezni ezt, hogy segítse valamilyen intézkedéssel a kekvás intézmények visszaintegrálódását. Ennek a jogi lehetőségét a Widera nevű uniós program adná meg, hiszen ott eleve elsőbbséget kapnak a 2004 után csatlakozott országok. ebben van például egy úgynevezett Hop-on facility, amelynek az a lényege, hogy utólag be lehet ugrani már meglévő partnerségekbe, ezért pedig a konzorciumnak jár plusz pénz. Valami hasonlót lehetne kérni a korábban kizárt kekvák részére – ha nem kérjük, akkor nem fogja magától adni a Bizottság, és ebben az esetben hosszú évekre elhúzódhat a visszailleszkedés. Ha valami, ez sokat árthat azoknak a vállalkozásoknak is, amelyek együttműködnek az innovációs hubként funkcionáló egyetemekkel. Ezt a kiesést az alternatív támogatások sem tudták megoldani, ami a 2025-ös számokban is jól nyomonkövethető.
2025-ben 10 százalékkal emelkedett az előző évhez képest a közvetlen források lehívásának összege, igaz, még mindig nagyon alacsony számokról beszélünk: az összes forrás 1,03 százaléka jutott a magyaroknak, miközben az ország az EU lakosságának 2,11 százalékát adja. 2026-ban mi a reális?
Nagyjából 5 százalékos növekedést jósolok, ha ezt tartani tudjuk, az nagy eredmény lesz, hiszen ez még a kekva miatti kizárásos év.
Petri Bernadett
Magyar Fejlesztésösztönző Iroda
2027-ben akkor meglódul?
A következő években még hasonló növekedésre számítok, nagyjából 2029–2030-ra fogjuk látni, mennyire találta meg az ország önmagát. Az EU közvetlenül lehívható forrásait jobbára hosszú távú projektekre ítélik oda, de maga az odaítélés is másfél év.
Ehhez képest mostantól bő egy év maradt csak a 2021–2027-es költségvetés pályázati kiírásaiból. Ez mire elég?
